gonosz A: 1211 Gunuzd [sz.] [szn.] (PRT. 10: 514); 1372 u./ gonoʒ (JókK. 31) J: ‹mn› 1 1211 ? ’erkölcsileg romlott, rossz | sittlich schlecht’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’káros, bajt okozó | unheilvoll, schlimm’ (JókK. 146); 3 1416 u./² ’beteg | krank’ (MünchK. 10va) | ‹fn› 1 1372 u./ ’baj; kár | Übel; Schaden’ (JókK. 31); 2 1416 u./² ’rossz cselekedet; bűn | Schandtat; Sünde’ (MünchK. 43ra); 3 1416 u./² ’ártó szellem; ördög | böser Geist; Teufel’ (MünchK. 11vb); 4 1416 u./² ’erkölcsileg romlott ember | sittlich schlechter, böser Mensch’ (MünchK. 11vb) Sz: gonoszság 1372 u./ gonoſagot (JókK. 33) | gonoszbít 1416 u./² go̗no̗ʒ́beit ’megbotránkoztat | Anstoß erregen’ (MünchK. 91va) | gonoszbodik 1416 u./² meggonoʒbodnac uala ’megbotránkozik | Anstoß nehmen an etw’ (MünchK. 20va) | gonoszbul 1416 u./² megnē gonoʒboltatic [sz.] ’ua.’ (MünchK. 17ra) | gonoszbulat 1416 u./² gonoʒbolat ’botránkozás | Skandal’ (MünchK. 23ra) | gonoszkodik 1416 u./³ gonozkodnotok [sz.] (AporK. 112) | gonoszodik 1495 e. gonoʒodic ’erkölcsi tekintetben megromlik | moralisch verderben 〈intr〉’ (GuaryK. 5)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. gnus ’piszok, kosz, undorkeltő dolog’; szlk. hnus ’undor, utálat, iszonyat’; or. гнус ’kártékony rovar’, (e.) гнусъ ’piszok, kosz, undorkeltő dolog’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. χνόος ’hulladék, forgács, vakarék’; óész. germ. gnúa ’dörzsöl’]. Vö. még óe. szl. gnusьnъ ’undorító, undok, fertelmes’.  ≋  Megfelelője: rom.  (R.) gunosí ’undorodik, rosszul lesz vmitől’.  ⌂  A magyarban lezajlott melléknevesüléshez vö. →bolond, →csorba stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 198; TESz.; EWUng.