golyva A: 1228 ? Giluad [sz.] [szn.] (OklSz.); 1508 ? Gylwas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1527 valywas [sz.] (ÉrdyK. 444); 1531 voluayanac (TelK. 143); 1570 golwas [sz.] (SzT.); 1577 k. Gelÿwa (OrvK. 523); 1585 Golyua (Cal. 139); 1749 gélyvás [sz.] (NSz.); 1763 gajvásak [sz.] (SzT.); 1805 gëlyva (Gáldi: Szótir. 215); 1810 gilvákkal (NSz.) J: 1 1228 ? ’a pajzsmirigy daganatszerű megnagyobbodása | geschwulstartige Vergrößerung der Schilddrüse’ (↑), 1527 ’ua.’ (↑); 2 1604 ? ’begy 〈madáré〉 | Kropf 〈eines Vogels〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Polemónia a.), 1794 ’ua.’ (NSz.); 3 1708 ’a nyirokmirigyek gümőkóros megbetegedése; kelevény | Skrofel; Geschwür’ (Pápai Páriz: Dict. Scrōfŭla a.); 4 1894 ’daganatszerű növénybetegség | geschwulstartige Pflanzenkrankheit’ (PallasLex.) Sz: golyvás 1508 [? szn.] (↑); 1527 (↑)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (Ča) glȉva, (Kaj) gljȉva: ’golyva’ [< szbhv. gljiva ’galóca’]. Vö. még szln.  (N.) glíva ’kelevény, gennyes tályog a mandulán; golyva’.  ⌂  A szó eleji v-s változat hasonulással keletkezett. A 2–4. jelentések metafora eredményei.  ⌂⇒  A magyarból származik a szlk.  (N.) goľva ’golyva’.

☞ MNy. 16: 5; Kniezsa: SzlJsz. 197; TESz.; EWUng.→ gilva