galamb A: 1138/ ? Glambudipetus [sz.] [szn.]; Glombudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203, 131); [1165 k.] golombos [sz.] [szn.] (MonStrig. 1: 118); 1238 Kolombuk [hn.] (PRT. 1: 759); 1238 Kolumbuk [hn.] (MSzA. 11: 3); 1316 Galomb [szn.] (OklSz.); 1323/ Galambsokorou [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 623); 1372 u./ galamb (JókK. 73); nyj. gallamb (ÚMTsz.) J: 1 [1165 k.] ’turbékoló hangot adó gyors röptű madár | Taube’ # (↑); 2 [ ~om] 1527 ’〈kedveskedő megszólításként:〉 szerelmesem, kedvesem | mein Schatz, mein Täubchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (ÉrdyK. 379); 3 1820 ’galamb alakúra sütött tészta | Kuchen in Form einer Taube’ (NSz.) Sz: galambos [1165 k.] [szn.] (↑); 1519 ’galambárus | Taubenhändler’ (JordK. 493); 1585 ’galambdúc | Taubenschlag’ (Cal. 218) | galambi 1372 u./ galamby (JókK. 32)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. golǫbь’galamb’; szbhv. golub ’ua.’; szlk. holub ’ua.; galambom ‹férfi kedveskedő megszólításként›’; or. голубь ’ua.’; stb. [< szláv *golǫbъ ’világoskék’].  ⌂  A szó belseji m arra enged következtetni, hogy az átvétel még a 10. század vége előtt lezajlott; vö. →csombor, →gomba stb. A 2. jelentéshez vö. lat. mea columba ’galambom, kedvesem’; ném. mein Täubchen ’‹kedveskedő, becéző megszólításként›’; stb.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 176; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ galambica, galambóc