galóca¹ × A: 1371 Galochkatou [? ɔ: Galochatou] [hn.] (OklSz.); 1512 galocza (SzT.); 1611 Galótza (Szenczi Molnár: Dict.); 1766 galatza (NSz.); 1799/ gálótzákat (NSz.); 1887 gadócza (Herman: HalK. 2: 788) J: ’nagy testű lazacféle hal: dunai galóca | Huchen (Salmo hucho)’

Szláv, valószínűleg szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. glavatica; szln. glavatica; – le. głowacica; ukr.  (N.) гoловáтиця: ’dunai galóca’ [< szláv *golvatъ ’nagyfejű’].  ⌂  A hangalakhoz vö. →lóca, pióca (→pióka) stb. A szó belseji d-s változat keletkezéséhez a gadóc ’közönséges tőkehal; menyhal’  (1794: EtSz.) is hozzájárulhatott.  ⊚  A szó az állattani szaknyelvben is él.

☞ MNy. 31: 58; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 179; TESz. gadóc a. is; EWUng.

galóca² A: 1783 Galótza Gomba (EtSz. 2. galóca a.) J: ’többnyire igen mérges gombafajta | Wulstling (Amanita)’

Bizonytalan eredetű, esetleg szlovén jövevényszó. |  ≡  Vö. szln. golobica ’galambgomba’ [< szln. golobica ’galamb tojója’].  ⌂  A származtatás legfőbb nehézségét az okozza, hogy a szlovén és a magyar jelentés nem pontos megfelelői egymásnak.  ⚠  Téves az a magyarázat, hogy szó a →galóca¹-ből keletkezett jelentéselkülönüléssel, ám a hangalak keletkezését mindenesetre befolyásolhatta.

☞ TESz.; NytudÉrt. 80: 20; EWUng.→ galambica