görbe A: 1214/ ? Gurbey [sz.] [hn.] (VárReg. 323.); 1300/ Gurbeth [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 619); 1372 u./ gewrbekett (JókK. 28); 1415 Gerbe [szn.] (OklSz.); 1774 gurba (NSz.); 1833 Girbe (Kassai: Gyökerésző 2: 285); nyj. gërbë (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1214/ ? ’púpos, hajlott hátú ember | Bucklige(r)’ (↑), 1300/ ’ua.’ (↑); 2 1595 ’púp | Buckel, Höcker’ (Ver. 41.) (NyIrK. 4: 289); 3 1653 ’az egyenestől különböző, törés nélkül hajló vonal | Kurve’ # (Keresztesi: Mat. 78); 4 1668 ’hát | Rücken’ (NySz.); 5 1891 ’grafikon | Diagramm’ (AkÉrt. 2: 686) | ‹mn› 1 1214/ ? ’púpos; hajlott hátú | bucklig; Katzenbuckel habend’ (↑), 1300/ ’ua.’ (↑); 2 1560 k. ’hajlított, nem egyenes | gebogen, krumm’ # (GyöngySzt. 3641.); 3 1723 ’barátságtalan | unfreundlich, unwirsch’ (NySz.); 4 1818 ’tisztességtelen, becstelen | unanständig, ehrlos’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Oblīquo a.); 5 1845/ ’hegyes-völgyes | gebirgig’ (Petőfi: ÖM. 1: 343); 6 1852 ’duhajkodással eltöltött 〈nap, este〉 | mit Zecherei verbracht, durchgezecht’ (NSz.) Sz: görbed 1416 u./² meǵǵo̗rbèdetvala [sz.] ’begörbül, meggörnyed | sich krümmen’ (MünchK. 72ra) | görbít 1416 u./³ meg go̗rbeitettek (AporK. 43) | görbül 1508 meg go̗rbo̗lek (DöbrK. 90) | görbület 1802 görbǘletét (NSz.)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg.  (N.) гъ́рба ’púp’; szbhv. grba ’‹nőnem:› ua.’, ’‹hímnem:› púpos ember’; szln. grba ’púp; hát; ránc, redő’ [indoeurópai eredetű; vö. ír gerbach ’ráncos, redős’; izl. korpa ’ránc, redő’; stb.]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A későbbi adatoltság ellenére a gurba változat az eredeti, a görbe alak hangrendi átcsapással keletkezett (vö. →göndör, →pöszméte), amelyre a →gerinc is hatással lehetett. A főnévi 2. jelentés valószínűleg az eredeti. Az elvont melléknévi jelentések metaforikusan a melléknévi 2. jelentésre mennek vissza.  ∼  A girbegörbe ’görbe, ferde, formátlan’  (1756: NySz.) ikerszó a görbe szóból keletkezett játszi szóalkotással.  ⌘  A (R.) göreb ’retorta, (izzító)lombik’  (1833: Szily: NyÚSz.) nyelvújítási szó a görbe szóból, hangátvetéssel.

☞ NyK. 33: 216; MNy. 20: 77; Kniezsa: SzlJsz. 201; TESz. girbegörbe a. is, göreb a. is; EWUng.→ goromba