gólya A: 1333 ? Gola [szn.] (MNy. 10: 79); 1466 ? Golya [szn.] (MNy. 10: 79); 1585 Eztrag-golia (Cal. 769); 1685 Gyólya Korso (MNy. 80: 127); 1708 Gólya (SzT.); 1753 gollyának (NSz.); 1787 gója-fiu (NSz.); nyj. góla (ÚMTsz.); góllȧ (Nyatl.) J: 1 1333 ? ’hosszú, piros lábú és csőrű költöző madár | Storch’ # (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2 1870 k. ’újonc vmely közösségben; elsőéves egyetemi hallgató | Neukömmling in einer Gemeinschaft; Fuchs 〈in der Studentenspr〉’ (SzT.); 3 1889 ’hosszú lábú, sovány ember | langbeinige magere Person’ (NSz.); 4 1894 ’kétágú fa, amelyen útközben az ekét csúsztatják | Pflugschleife’ (Nyr. 23: 48); 5 1898 ’ágasfa | mehrarmiger Pfahl’ (NSz.); 6 1955 ’egy fajta népi tánc | Art volkstümlicher Tanz’ (ÚMTsz.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Talán a madár hangjának utánzására jött létre. A szó alaki felépítése nem teljesen világos; nem zárható ki, hogy -a képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenév; vö. →csusza, →hulla stb., továbbá szinonim megnevezésként →cakó, valamint (N.) gagó ’gólya’  (MTsz.); ehhez vö. 1522 Gago  [? szn.]  (MNyTK. 86: 68),  gagó ’ua.’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Eſztrag a.). A 2. jelentés esetleg azzal magyarázható, hogy a gólya mint költöző madár minden évben újonnan érkezettként, új jövevényként jelenik meg. A 3–5. jelentés metafora az 1. alapján; vö. ném. Storch ’gólya; hosszú lábú személy’; fr. cigogne ’gólya; hosszú lábú nő; csuklós emelő’, továbbá →daru, →gém. A 6. jelentés onnan való, hogy a valószínűleg a 18. sz. végén keletkezett táncot a "Gólya, gólya, hosszú lábú gólyamadár" refrénű dalra táncolták.

☞ MNy. 49: 463; TESz.; EWUng.→ gólya-