gépely × A: 1475 Gappel (ABpL. 2: 63); 1528 Gepelesch [sz.] [szn.] (MNy. 7: 173); 1591 Kepeljes [sz.] [szn.] (SzT.); 1591 gépelyes [?✐] [sz.] (MNy. 61: 486); 1614 gyepely (ABpL. 2: 63); 1623 Gebel (ABpL. 2: 63) J: ’járgány; emelőgép | Göpelwerk; Hebemaschine’
gép A: 1807 e. gép (Révai: ElGr. 3: 235) J: ’energiát átalakító és így munkát végző szerkezet | Maschine’ # Sz: gépész 1838 gépész (Szily: NyÚSz.) | gépezet 1838 gépezetnél (Athenaeum 1838. júl. 12.: 69)
A szócsalád alapja, a gépely német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) göppel, (szász E.) gepəl, gēpəl, (szász Sz.) geyppel (korai úfn.) gepel, göpel, – ném. Göpel ’emelőgép ‹bányában›; igavonó állattal mozgatott szerkezet a munkagép (meg)hajtására’ [valószínűleg nyugati szláv eredetű; vö. cseh (R.) hýbadlo ’mozgó eszköz, szerszám, járgány’; f.-szorb hibadlaŕ ’mozgató’; stb.]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) gèpl; szlk. gápeľ, gepeľ stb.: ’járgány(mű)’. ⌂ A magyar szó elterjedésénél a felvidéki bányavárosok és az erdélyi szász városok német nyelvjárásai fontos szerepet játszottak.
A gép elvonás eredménye. | ⌘ A nyelvújítás korában jött létre a gépely-ből; vö. cikk (→cikkely).