gálickő A: 1391 ? Galichku [hn.] (OklSzPótl.); 1516 k. Galycz kew (Nyr. 34: 202); 1525 k. Galӳchkӳw (Gl.) J: ’kristályvizet tartalmazó réz-, vas- v. cinkszulfát | Vitriol’
Német (baj.-osztr.) mintájú részfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. (baj.-osztr.) gàlitz·n-staə ’gálickő’ [valószínűleg a ném. Galicien [hn.] ’‹Északnyugat-Spanyolország történelmi vidéke›’ + ném. Stein ’kő’ összetétele]. ≋ Megfelelői: szbhv. galica; szln. galica; stb.: ’ua.’. ∼ Az előtag önállóan is előfordul: gálic ’gálickő’ (1807: Márton J.: MNSz.–NMSz.).
☞ EtSz. gálic a.; Kniezsa: SzlJsz. 826; TESz.; EWUng.→ gall, kő