gácsér A: 1678 Kacsur (NyDtáj. 150); 1681 Kȧczér (SzT.); 1697 Gacsér (SzT.); 1700 Gacsir (SzT.); 1722 Gácsér (SzT.); 1756 kátsorral (SzT.); 1800 Gátsír (Márton J.: MNSz.–NMSz.); nyj. gácsër (ÚMTsz.); gádzser (EtSz.) J: ’hím kacsa | Enterich’
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. káčer, (K.) kačur: ’gácsér’ [< szlk. kača ’kiskacsa’; vö. →kacsa]. ≋ Vö. még cseh kačer; le. kaczor, (N.) kaczór; stb.: ’gácsér’. ⌂ A szó eleji szláv k > m. g hangváltozáshoz vö. →gerezna, →guzsaly stb.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 174; Molnár N.: SzárnyNev. 53; TESz.; EWUng.→ kacsa