fúzió A: 1856 fusio (NSz.); 1875 fúzióra (NSz.) J: ’egyesülés, egybeolvadás | Fusion’
fuzionál A: 1869 fuzionált [sz.] (BorsszemJ. 1869. febr. 28.: 86); 1870 fuzjonálnak (NSz.); 1875 fusionáló [sz.] (NSz.); 1882 fúzionál (NSz.) J: ’egyesül, egybeolvad | fusionieren’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. Fusion; ang. fusion; fr. fusion; stb.: ’egybeolvadás, egyesülés’; – a franciából terjedt el [lat. fusio ’kiöntés, olvasztás’ < lat. fundere ’önt, olvaszt’] | ném. fusionieren; fr. fusionner; sp. fusionar; stb.: ’egyesül, összeolvad’. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel kerültek át, a fúzió latinosított végződéssel.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ gejzír