fránya A: 1799/ fránya (NytudÉrt. 82: 160); 1864 feránya (CzF.); nyj. fëránya (MTsz.) J: ‹fn› 1799/ ’〈enyhe szitokszóként〉 | Kuckuck 〈mildes Fluchw.〉’ (↑) | ‹mn› 1 1799/ ’furcsa; fortélyos | sonderbar; vertrackt’ (NSz.); 2 1846 ’huncut; átkozott | verflixt; verteufelt’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A hangalak alapján esetleg jövevényszó lehet. Talán a nyugat-magyarországi nyelvjárásokból szivárgott be a köz- és irodalmi nyelvbe. ⚠ A fránca (→franc²) szóból való magyarázata kevésbé valószínű.
☞ TESz.; EWUng.