foszfor A: 1757 Phosphorus (MNy. 69: 364); 1791 fosfor (NSz.); 1811 foszfor (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 11) J: ’(a 15-ös rendszámú) kémiai elem | Phosphor’
foszforeszkál A: 1883 foszforeszkáló [sz.] (VasárnapiU. 1883/5.: 678) J: ’〈anyag〉 megvilágítás után bizonyos ideig fényt bocsát ki | phosphoreszieren’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. Phosphor; ang. phosphor; fr. phosphore; stb.: ’foszfor ‹kémiai elem; fényt kibocsátó anyag›’; – vö. még lat. (tud.) phosphorus ’ua.’ [< gör. φωσφόρος ’fényt hozó, fényt adó’] | ném. phosphoreszieren; ang. phosphoresce; or. фосфоресцировать; stb.: ’foszforeszkál’; – vö. még lat. (tud.) phosphorescere ’ua.’. ⇒⌂ A magyarba a latinból és a németből került át. ∼ Ugyanebből az etimonból keletkezett: (R.) Fosforus ’Hajnalcsillag’ (1770/: NSz.); ez a lat. Phosphorus ’ua.’ átvétele.
☞ EtSz.; TESz.; Szőkefalvi Nagy: KémEl.; EWUng.→ foszfát, fotográfia, szemafor