forrás A: 1113 furras (MNL (OL) Dl. 273052); 1372 u./ kutforraſſokat (JókK. 140); 1589 forasokoth (Balassi: Com. 325); 1821/ fórrásra (NSz.) J: 1 1113 ’a földből természetes úton előtörő víz | (Wasser)quelle’ # (↑); 2 1538 ? ’vminek az eredete, kezdete | Ursprung’ # (Pesti: Nomenclatura T4), 1577 ’ua.’ (KolGl.)
Származékszó. | ⌂ A →forr igéből keletkezett -ás névszóképzővel. Hasonló szemlélethez vö. gör. φρέαρ ’forrás’ < gör. φύρω ’kever, kavar; bugyog’; ném. (kfn.) brunne ’kút’ < ném. (kfn.) briuwen ’(fel)forr, fő’; blg. (N.) врело́ ’forrás’ < szláv *vьrět- ’(fel)forr’ stb. A 2. jelentés keletkezésében a lat. fons ’forrás; eredet’ is szerepet játszhatott. A jelentésfejlődéshez vö. még ang. source; ol. fonte; stb.: ’ua.’.
☞ EtSz. forr a.; TESz.; NytudÉrt. 92: 63; EWUng.→ forr, hír-