fohász ‹ige› A: 13. sz. közepe/ fuhaʒatum [sz.] (ÓMS.); 1372 u./ fohaʒaſokual [sz.] (JókK. 33) J: ’sóhajt(ozik); nyöszörög | seufzen; ächzen’ Sz: fohászat 13. sz. közepe/ () | fohászás 1372 u./ ()

fohászkodik A: 1372 u./ fohaʒkoduan [sz.] (JókK. 84); 1470 nÿegÿ fohaſcodik [] (SermDom. 2: 258); 1510 fazkodasa [sz.] (MargL. 8); 1519 fahazkodhatol [sz.] (CornK. 155); 1533 fouazkodyk (NySz.); 1546/ fuhazkodec (HoffgreffÉn. Ff3a) J: 1 1372 u./ ’sóhajt(ozik); nyöszörög | seufzen; ächzen’ (); 2 1517 ’imádkozik | beten, Gott anrufen’ # (DomK. 119); 3 1517 ’kér | um etw bitten’ (DomK. 145); 4 1773 ’törekszik vmire | nach etw streben’ (NSz.); 5 [neki~ik] 1794 ’nekiáll | sich dranmachen’ (NSz.) Sz: fohászkodás 1372 u./ fohaʒkodaſokual (JókK. 71)

fohász ‹fn› A: 1760 Fohász (Szily: NyÚSz.) J: 1 1760 ’sóhaj | Seufzer’ (); 2 1830 ’ima | Stoßgebet’ # (NSz.)

A szócsalád igéi származékszók. |  ⌂  A →fúj ige tőváltozatából keletkeztek -sz gyakorító, ill. -szkodik gyakorító-visszaható képzővel; vö. →játszik, támaszkodik (→támad) stb. A szó belseji h valószínűleg a tőhöz tartozik. Bár a fohász ige önállóan nem mutatható ki, korai származékai bizonyítják egykori használatát.

A fohász főnév elvonás eredménye. |  ⌂  A fohászkodik-ból keletkezett.

EtSz.; TESz. fohászkodik a.; EWUng. fúj