fogva A: 13. sz. eleje/ fugua (KTSz.); 1416 u./² fogua (MünchK. 55rb) J: ‹névutó› 1 [-tól/-től ~] 13. sz. eleje/ ’〈időponttól〉 kezdve, óta | seit’ #; 2 [-n, -nál/-nél ~] 1519 k. ’megfogva, tartva; segítségével | bei; kraft’ # (DebrK. 70); 3 [-tól/-től ~] 1520 ’〈helytől〉 kiindulva | von … (aus)’ # (PozsK. 13); 4 [-tól/-től ~] 1529 e. ’〈személyek, dolgok sorravételében az elsőként megnevezetten〉 kezdve | begonnen 〈mit dem zuerst Genannten〉’ (VirgK. 56); 5 [-nál/-nél ~] 1779/ ’miatt, következtében | wegen, infolge’ (NSz.) | ‹hsz› [általában ~, mindenestül ~] 1513 ’együtt; teljesen | zusammen; vollständig’ (CzechK. 19–20)

fogván ∆ A: 1372 u./ mendeneſtelfoguan, ideÿtelfuguan (JókK. 4, 1); 1558 fogvánt (MNy. 55: 128) J: ‹névutó› 1 [-tól/-től ~] 1372 u./ ’〈időponttól〉 kezdve, óta | seit’ (↑); 2 [-tól/-től ~] 1416 u./¹ ’〈személyek, dolgok sorravételében az elsőként megnevezetten〉 kezdve | begonnen 〈mit dem zuerst Genannten〉’ (BécsiK. 56); 3 [-tól/-től ~] 1416 u./¹ ’〈helytől〉 kiindulva | von … aus’ (BécsiK. 308); 4 [-n, -nál/-nél ~] 1519 ’megfogva, tartva; segítségével | bei; kraft’ (JordK. 741) | ‹hsz› [mindenestül ~] 1372 u./ ’mindennel együtt; teljesen | zusammen; vollständig’ (JókK. 4)

fogvást ∆ A: 1595 fogwaſt (MNy. 62: 104) J: ‹névutó› 1 [-tól/-től ~] 1595 ’〈időponttól〉 kezdve, óta | seit’ (↑); 2 [-nál/-nél ~] 1755 ’miatt, következtében | wegen, infolge’ (NSz.) | ‹hsz› [mindenestül ~] 1695 ’egészen, teljesen | ganz, gänzlich’ (NySz.)

A szócsalád korábbi tagjai, a fogva és fogván szófajváltás eredményei. |  ⌂  A →fog¹ ige -va, ill. -ván képzős határozói igenevéből keletkezett névutók. A határozói igenévhez vö. 13. sz. közepe/fugwa ’megragadva’  (ÓMS.); 1372 u./foguan ’ua.’  (JókK. 19.). A fogvánt változat szó végi t-je nyomatékosító elem.

A fogvást megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A fogva határozói igenévből keletkezett -st módhatározó raggal.

☞ MNy. 52: 429; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 287→ fog¹