filozófia A: 1508 filosofíara (NádK. 493); 1757/ filosófia (Farkas: GLEl.); 1793 Filozofiája (NSz.); 1796 Filozófiájok (NSz.) J: 1 1508 ’bölcselet | Philosophie’ # (↑); 2 1769 ’bölcsesség | Weisheit’ (SzT.)

filozófus A: 1512 k. filosofos (WeszprK. 132); 1536 Philoſofus (Pesti: Fab. 4a); 1770/ filozofus (NSz.); 1787 filosófusi [sz.] (NSz.); 1790 Filozófusokhoz (NSz.); 1790/ Philosophnak (NSz.); 1831–1833 filozófusz (Nyr. 109: 444) J: 1 1512 k. ’bölcselő | Philosoph’ # (↑); 2 1757 ’filozófiai tanulmányokat végző (egyetemi) hallgató; bölcsészkari hallgató | Philosophiestudent; Student an der philosophischen Fakultät’ (SzT.)

filozofikus A: 1570 philosophicus (Farkas: GLEl.); 1804/ filosofikos (Farkas: GLEl.); 1805 filozofikus (Farkas: GLEl.) J: ’bölcseleti, filozófiára jellemző | philosophisch’

filozofál A: 1619/ filosofálnak (MNy. 79: 125); 1793 Filozofálni [sz.] (NSz.); 1804/ filozofáljunk (NSz.) J: ’bölcselkedik | philosophieren’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. philosophia ’bölcselet’, (h.) ’ua.; bölcsesség; hittudomány, teológia’ [< gör. φιλοσοφία ’a tudományosság, a bölcsesség kedvelése’] | lat. philosophus ’bölcsel(ked)ő’ [< gör. φιλόσοφος ’a tudományosság, a bölcsesség kedvelője’] | lat. philosophicus ’filozófiai, bölcseleti’ [< gör. φιλοσοφικός ’ua.’] | lat. philosophari ’bölcselkedik’.  ≋  Megfelelői: ném. Philosophie, Philosoph, philosophisch, philosophieren; fr. philosophie, philosophe, philosophique, philosopher; stb.: ’filozófia’, ’filozófus, bölcsel(ked)ő’, ’filozófiai, bölcseleti’, ’bölcselkedik, filozofál’.  ⌂  A korábbi változatok egykori esetleges hangzóközi zs-s, ill. szóvégi s-es ejtéséhez vö. →bazsalikom, →ámbitus stb.; a hangzóközi z-s alakokhoz vö. →ambrózia, →bazilika stb. A filozóf változat német hatásra utal.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ filkó, filológus, filozopter, fülemüle