fakad A: 1416 u./¹ fakadoznac [sz.] (BécsiK. 200); 1531 k. el fokada (MKsz. 1984: 229) J: 1 1416 u./¹ ’〈növény, szőrzet stb.〉 kezd kihajtani, kiütközni | sprossen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’vmit kezd | in etw ausbrechen’ (↑); 3 1495 e. ’előbuzog; előtör 〈átvitt értelemben is〉 | entspringen; hervorquellen 〈auch abstr.〉’ (GuaryK. 24); 4 1574 ’vmivé lesz; keletkezik | zu etw werden; entstehen’ (SzT.); 5 1581 ’szétreped, szétpukkan | zerspringen, zerplatzen’ (MNy. 68: 85); 6 1637 e. ’vhova jut | geraten’ (NyK. 15: 334) Sz: fakadozik 1416 u./¹ (↑) | fakadék 1573 fackadékokat ’pattanás, (bőr)kiütés | Pustel, Ausschlag’ (NySz.); 1633 ’kelés, fekély | Geschwür’ (SzT.)

fakaszt A: 1508 befakazťa [t-j] (DöbrK. 209); 1608 fokaztatyk [sz.] (NySz.) J: 1 1508 ’fakadásra késztet | quellen od. sprießen lassen; einbrechen’ (↑); 2 1578 ’mond, kimond | zum Ausdruck bringen’ (Bornemisza: ÖrdKís. 152); 3 1694 ’kényszerít; vmire késztet | zwingen, zu etw bewegen’ (MonÍrók. 15: 371)

fakajt × A: 1788 Fokajtani [sz.] (MNy. 5: 240); 1886 fakajt (Nyr. 15: 213) J: 1 1788 ’fakadásra késztet | quellen od. sprießen lassen’ (↑); 2 1892 ’mond, kimond | zum Ausdruck bringen’ (Ethn. 3: 353)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A szótőhöz vö. vog.  (AK.) päkəp- ’felnyit, felfeszít, feltör’, päχl- ’ua.; elreped, elhasad, kettétörik’; osztj.  (Trj.) påγ- ’összetörik, elszakad, csattan, dörren’, (V.) payən- ’felfakad, felszakad ‹kelés›, felkel ‹a nap›’; finn pakku- ’megreped, szétpukkad, szétpattan, elreped, leválik, széttörik, feloszlik’ [fgr. *pakka- ’elreped, elhasad, kettétörik, felreped’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →csuk, →gyökér stb. Eredetileg egy hangutánzó-hangfestő szó lehetett, amelynek ugor kori palatális alakja szintén kimutatható. Esetleg a magyar szónak egy feked  (1416 u./¹: BécsiK. 268) alakja is létezett; vö. még →fekély. Egy hajdani igenévszó lehetőségéhez vö. →fok¹. Végződése: -d kezdő-gyakorító képző, -szt, -ajt műveltető igeképző; ez utóbbi az -ít képző eredeti alakja, vö. szakajt : szakít (→szakad). Az eredeti jelentése: ’szétpukkan, felpukkad, durranással, robajjal szétdurran, kipukkad’; vö. a fakad 3., 5. jelentését, a fakaszt, fakajt 1. jelentését. A fakadék származékszó jelentéseihez vö. →fekély; vö. még pattanás (→pattan). A fakaszt 2. és fakajt jelentéséhez vö. →faggat (4. jelentése).

☞ EtSz.; Bárczi: Szók.; MSzFE.; TESz.; NytudÉrt. 88: 41; EWUng.→ faggat, fekély, fok¹UN UEW. № 693