fülbevaló A: 1628/ fulbe ualo (SzT.); 1642 fölben való [?✐] (Radvánszky: Csal. 2: 274) J: ’fülbe akasztott ékszer | Ohrgehänge’ # – De vö. 1526 fv́leӳbevalo ... ւerւeľeӳth (SzékK. 63); 1585 Fwlbe valo násfa ’ua.’ (Cal. 517)
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel keletkezett a -be illatívuszragos →fül + a →való határozós alárendelő összetételéből. Keletkezésmódjához vö. →borravaló, útravaló ’úti elemózsia’ (1519: JordK. 233); stb. – A szó alaktani felépítésére és jelentésére különféle jelzős szószerkezetek is hatással lehettek; vö. füleibe való csercselye (↑), fülbe való násfa (↑). Vö. még esetleg lat. inaures [többes szám] ’fülbevaló’. ∼ Egyéb, régi megnevezések: fülbevető ’ua.’ (1508: DöbrK. 524); fülönfüggő, fülbenfüggő ’ua.’ (1621: Szenczi Molnár: Dict.); stb.