férj A: 1395 k. ? ferÿeg [sz.] (BesztSzj. 36.); 1416 u./¹ feꝛiè (BécsiK. 1); 1416 u./² fėrto̗l (MünchK. 75vb); 1490 w firynek (SzalkGl. 193.) J: 1 1395 k. ’férfi házastárs | Gemahl’ # (↑); 2 1750 ’feleség, hitves | Gemahlin’ (Nyr. 14: 132) Sz: férjes 1585 Feryes (Cal. 640) | férjezett 1843 férjezett (PestiH. 1843. okt. 22.: 723)

Összetett szó. |  ⌂  A fi (→fiú) főnév + az önálló szóként nem adatolt er(j) összetétele; vö. →ember.  ≡  Az utótag örökség a finnugor korból: cser.  (KH.) erγə ’fiúgyermek, vkinek a fia’; finn yrkä ’legény, kérő’, yrkö ’férfi’ [fgr. *irkä vagy *ürkä: ’férfi; fiúgyermek, vkinek a fia’].  ≋  Megfelelői: török ēr; mong. ere : ’férfi, férj’.  ⌂  A magyar szó végi j a fgr. *k (> ősm. γ) folytatása lehet, vagy esetleg kicsinyítő képző. – Hasonló szerkezetű összetétel a cseremiszben is létezik (vö. →fiú), ennek ellenére sem ez, sem a férj nem finnugor kori képződmény, hanem mindkettő inkább sokkal később, egymástól függetlenül keletkezett. – Összetett szóként elhomályosult.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ ember, érdem, férfi, fiú, magyarUN UEW. № 152