fény A: 1075/ ? feni [hn.] (MonStrig. 1: 56); 1093–1095 ? Fen [szn.] (OklSz.); 13. sz. eleje/ fenuſ [sz.] (KTSz.); 1312 Verofyn [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 333); 1416 u./¹ fėnės [sz.] (BécsiK. 46); 1531 finies [sz.] (ThewrK. 125); 1572 femles [sz.] (NySz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’csillogás, ragyogás; világosság | Schimmer, Glanz; Licht’ # (↑); 2 [szem~, szeme ~e] 1405 k. ’látási képesség | Augenlicht’ (SchlSzj. 312.); 3 1517 ’dicsőség | Ruhm’ (DomK. 308); 4 1754 ’felvilágosultság | Aufgeklärtsein’ (NSz.); 5 1768 ’pompa | Herrlichkeit, Pracht’ # (NSz.) Sz: fényes 13. sz. eleje/ ’fénylő | glänzend’ (KTSz.) | fénylik 1372 u./ fenlettenek (JókK. 2) | fényesség 1372 u./ feneſſeguel (JókK. 134) | fényességes 1372 u./ feneſſeges (JókK. 71) | fényesít 1416 u./¹ feneſeitnéc (BécsiK. 116) | fényesedik 1416 u./² meǵfenèſeduen [sz.] (MünchK. 65vb) | fényesül 1416 u./² m̅gfenèſo̗ltèttèm [sz.] ’megdicsőül | ins Überirdische erhöht werden’ (MünchK. 103va) | fénylet 1416 u./² fėl fenlèti ’világítva megjelentet | beleuchten lassen’ (MünchK. 11vb) | fényeskedik 1495 e. feno̗ſco̗dnec ’csillog, fénylik | schimmern’ (GuaryK. 53) | fénytelen 1788–1789 Fényetlen (NSz.) | fényez 1802/ fényezetje [sz.] (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ⌂  A tőhöz vö. →fehér. Az indoeurópai nyelvekben meglevő jelentéstani párhuzamokhoz vö. ol. bianco ’fehér’, (R.) ’világos, ragyogó’; ném.  (kfn.) blank ’fénylő, ragyogó; fehér’; stb. A szóvég -n ~ ny névszóképzőnek tűnik; vö. →gyertyán, →sovány stb.

☞ TESz.; UrAltJb. 51: 55; EWUng.→ fehér, fém, fénykép, fényűzés, nap-, szemfényvesztés, verő-, vissz-