fék¹ † A: 1418–1422 Phecum (ÓMOlv. 283); 1445 e. Viegga [fík □] (MNy. 9: 424); 1598 fęk (NySz.); 1621 Fékodni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Futuo a.); 17. sz. vége kutya-fiktát [sz.] (Thaly: VÉ. 2: 259) J: ’nemileg közösül 〈tárgyas igeként is〉 | sich begatten 〈auch trans.〉’

Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol. ficcare ’be(le)dug, vmit vmibe bedug; vmibe beleakad, belegabalyogik’, (rom.) fichê ’erőszakosan behatol, beledug’, (bol.) ficar ’ua.’, (gen.) ficcâ ’ua.’, (kal.) ficcare ’ua.; közösül’ [lat.  (k.) ficare ’nagy erővel be(le)nyom, beledug’].  ⌂  Ma nyelvjárási szinten is már csak egyes elhomályosult jelentésű összetételben, ill. indulatszóban használatos mint szitokszó: fékomadta!  (1864: CzF. fik a.); kutyafékta!  (1864: NySz. fik a.)  ⚠  Német származtatása téves.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.

fék² A: 1215/ ? Fecu [szn.] (VárReg. 196.); 1380 k. ffeyk (KönSzj. 124.); 1395 k. fek (BesztSzj. 978.); 1600 k. fÿk (BrassSzt. 15) J: 1 1380 k. ’igás állat megfékezésére, irányítására szolgáló eszköz | Zaum’ (↑); 2 1395 k. ? ’mozgás megállítására használt szerkezet | Bremse 〈Hemmvorrichtung〉’ # (BesztSzj. 137.), 1882 ’ua.’ (NSz.); 3 1785 ’fékező erő | hemmende Kraft’ (NySz.) Sz: fékes 1395 k. fekeſ (BesztSzj. 137.) | fékez 1585 fekezoͤm (Cal. 433) | féktelen 1806 féktelen (NSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (D.), (R.), peχ ’egyszerű kantárszár, gyeplő’, behch ’kantár’; osztj.  (V.) päk ’kantárszár, gyeplő ‹rénszarvasé›; fék ‹lóé›’ [ugor *päkkɜ ’kantárszár, gyeplő’].  ⌂  Az ugor *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akaszt, →fekély stb. Az obi ugor adatok igazolják, hogy a szó eredetileg csak a déli ugor nyelvjárásokban létezett. Az ugor kor lovas kultúrájának emléke; vö. még →ló, →nyereg, →ostor. A szó belseji é az ősmagyar szó belseji magánhangzó zártabbá válásával keletkezett. A 2. és 3. jelentés metonímia.

☞ EtSz.; NyK. 65: 170; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1821Nszt ↪fék; ↪fék-; ↪fékez; ↪féktelen