eső A: 1416 u./² kėnèſo̗t (MünchK. 76rb); 1493 k. esew (FestK. 33); 1508 esseze [sz.] (DöbrK. 146); 1529 e. eſwtwl (VirgK. 51); nyj. essü (MTsz.) J: ’vízcseppek alakjában lehulló csapadék | Regen’ # Sz: esőzik 1508 ()

Származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Főnevesüléssel keletkezett az →esik ige képzős folyamatos melléknévi igenevéből; vö. →erdő, fedő (→fed) stb.

EtSz.; TESz.; EWUng. esik, zápor