epe A: 1416 u./¹ èpeiet (BécsiK. 272), de vö. →eped; 1416 u./² èpėuèl (MünchK. 34vb); 1518 epÿwel (PeerK. 127); 1519 eppee (JordK. 264); nyj. ëpë (MNy. 51: 253) J: 1 1416 u./¹ ’a máj termelte emésztőnedv | Galle’ # (↑); 2 1519 ’harag; bosszúság | Zorn, Ärger’ (↑); 3 1560 k. ’epehólyag | Gallenblase’ # (GyöngySzt. 3051.); 4 1786 ’keserűség; gúny | Bitternis; Spott’ (NSz.) Sz: epeség 1513 epesege ’lelki keserűség, bánat | Bitternis, Kummer’ (NagyszK. 113) | epéskedik 1634 e. ? epeskedik (NySz.); 1821 epéskedés [sz.] ’gúnyolódik | spötteln’ (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) tǟp; zürj.  (Sz.), (P.) se̮p; votj.  (Sz.) sep; md.  (E.) sepe, (M.) śäpä; finn sappi; lp.  (norv.) sap’pe : ’epe’ [fgr. *säppä ’ua.’].  ⌂  A hangtanhoz vö. →ég², ill. →lep. Az ősmagyarban ep alakban élt; a szóvégi e elhomályosult E/3. személyű birtokos személyjel; vö. →vese, →zúz² stb. A jelentésváltozáshoz vö. ang. bile; ol. bile; stb.: ’epe; harag, düh’.  ∼  A (R.) ep ’epe’  (1785: NSz.) valószínűleg nem közvetlen folytatása az ősmagyar szóalaknak, hanem elvonással másodlagosan keletkezett az epe alapján.

☞ Paasonen: s-Laute 22; EtSz.; MNy. 41: 89; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ epedUN UEW. № 881