egy A: 12. sz. vége/ ig, igg (HB.), de vö. →egyéb, de vö. →egyes; [1237–1240] ? Egude [sz.] [szn.] (PRT. 1: 783); 13. sz. közepe/ eggen yg (ÓMS.); 1372 u./ egÿ (JókK. 1); 1416 u./¹ ėgvala (BécsiK. 69); 1519 eegy (JordK. 211); 1841 ögyöm (MTsz.); nyj. ed (ÚMTsz.); ëggy (MTsz.); ëtty (Nyatl.) J: ‹számn› 12. sz. vége/ ’annyi 〈személy, dolog〉, amennyit a számsor első egész száma jelöl; egy egységnyi mennyiség | ein(e); eins’ # (↑) | ‹htl névm› 1 1372 u./ ’egyik | der/die/das eine’ (JókK. 1); 2 1519 ’valaki | jemand’ (JordK. 392); 3 1585 ’valamilyen, egy bizonyos | irgendein’ # (Cal. 923) | ‹htl névelő› 1372 u./ ’〈nem ismert dolgot jelentő főnév jelzőjeként〉 | ein(e)’ # (JókK. 6) | ‹mn› 1 1405 k. ’vérrokoni viszonyban levő | blutsverwandt’ (SchlSzj. 199.); 2 1416 u./² ’azonos, hasonló; 〈vkivel, vmivel〉 egységet alkotó | identisch; Einheit bildend 〈mit jmdm, einer Sache〉’ # (MünchK. 103rb); 3 1456 ’egyetlen, egyedüli | einzig’ (SermDom. 2: 142); 4 1474 ’egyetértő; egyakaratú, együttérző | einverstanden; eines Willens’ # (BirkK. 1); 5 [határozói értékben] 1578 ’mintegy, körülbelül | ungefähr’ (SzT.); 6 1935 ’csupa, merő | voll(er)’ (Csűry: SzamSz.) | ‹fn› 1555 ’(fiú- és lány)testvérek | Geschwister’ (SzT.) Sz: egyed [1237–1240] ? [szn.] (↑); 13. sz. közepe/ eggedum ’egyetlen(ke) 〈gyermek〉 | das Einzige 〈Kind〉’ (ÓMS.) | egység 1470 egʒeg ’egyszerűség | Einfachheit’ (SermDom. 2: 741); 1508 ’egység, egységesség | Einheit’ (DöbrK. 56) | egységes 1645 egységes (NSz.) | egyke 1806 ‹számn› ’egy | eins, ein, einer’ (NSz.); 1887 ’egyetlen gyermek a családban | Einzelkind’ (Nszt.) | egységesít 1869 egységesíteni [sz.] (Nszt.); 1873 egységesités [sz.] (NSz.) | egységesül 1891 egységesülése [sz.] (NSz.) R: egyik 1372 u./ egÿk ’egyike vminek | jemand, einer ihrer’ (JókK. 13); 1372 u./ ’az egy(ik) | der eine, einer’ (JókK. 70) | egyel 1372 u./ egyel ’egyszer | einmal’ (JókK. 19) | egyszer 1416 u./¹ eććer ’egykor, hajdan, valaha | einst’ (BécsiK. 267); 1527 ’egyszerre, egyúttal, ugyanakkor | zugleich’ (ÉrdyK. 515); 1529 ’egyszer | einmal’ (VirgK. 20v) | egyszerre 1772 egyszerre ’hirtelen(ül), egyszerre (csak) | plötzlich’ (Nszt.); 1781 ’egyúttal, ugyanakkor | zugleich’ (Nszt.)

Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az →e¹ (→ez¹) közelre mutató névmás és az -l ablatívuszrag megszilárdult ragos alakulata. A folyamat során l > ľ > gy palatalizálódás és affrikálódás történt. Eredetileg névmás lehetett. Mutató névmásból keletkezett számnevekhez vö. osztj.  (Szin.) it ’egy; az’; finn ensi ’első’; lat. unus ’egy’; ném. ein ’ua.’ stb. A jelentésváltozás folyamata ’ez itt’ > ’kettőből az egyik, az első’ > ’egy’ lehetett. Hasonló alaktani és jelentéstani változáshoz vö. →más. 2 Származékszó. |  ⌂  Az →e¹ (→ez¹) közelre mutató névmásból keletkezett a -gy névszóképzővel. A rokon nyelvek megfelelő alakjaihoz vö. →így.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A hangalak mindkét magyarázat esetén úgy jöhetett létre, mint az →így esetében.  ⌘  Az egyke, az egységesít és az egységesül nyelvújítási származékszó.  ⚠  Az →elő¹ szóval való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ MNy. 54: 52, 61: 18; Nyr. 89: 118; TESz. egyke a. is; UEW. 67, 72; Honti: Zahlw.; EWUng.→ egy-, egyéb, egyedül, egyen, egyén, egyes, egyetemben, egyetlen, egyez, egyezik, egylet, egymás, egyre, egyre-másra, egyszeregy, egyszersmind, együtt, egyveng, elegyít, ez¹, -fajta, huszon-, mind-, mintegy, -nemű, ottogyol, -szerű, testvér, tizen-, tök-, ugyan-UN UEW. № 125; UEW. № 129Nszt ↪egy; ↪egy-; ↪egyed; ↪egyel¹; ↪egyel²; ↪egyik; ↪egyke; ↪egység; ↪egységes; ↪egységesít; ↪egységesül; ↪egyszer; ↪egyszerre

egy-

I  együgyű A: 1372 u./ egÿ ygÿew (JókK. 113) J: 1 1372 u./ ’egyszerű; jámbor | einfach; fromm’ (↑); 2 1585 ’ostoba | einfältig’ # (Cal. 518) Sz: együgyűség 1372 u./ egÿygyewſegnek (JókK. 108) | egyszerű A: 1595 Egy-ʃʒereü (Ver. 98.) J: 1 1595 ’nem több v. nem sok részből álló; nem bonyolult | einfach; nicht kompliziert’ # (↑); 2 1750 ’egyenlő, hasonló; egykorú, hasonlóféle 〈személy〉 | gleichförmig; gleichaltrig’ (Wagner: Phras. Parilis a.); 3 1814 ’nem mesterkélt, természetes; nyílt, őszinte | natürlich; aufrichtig’ (Nszt.) | egyívású A: 1662/ egy ivásu (NySz.) J: 1 1662/ ’ugyanabba a korosztályba, nemzedékbe tartozó, egyidős | gleichaltrig’ (↑); 2 1858 ’vkivel azonos rétegbe tartozó, esetleg azonos felfogású 〈személy〉 | gleichartig, gleichdenkend’ (Nszt.) | egyöntetű A: 1838 egy-öntetű (Nszt.) J: ’teljesen hasonló, egységes, homogén | einheitlich, ohne störende Fugen’ # | Ilyenek még: egyhangú ’egyező, azonos hangú; többször ismétlődő 〈hang〉; változatosság nélküli, fárasztóan egysíkú, jellegtelen 〈folyamat, jelenség〉 | gleichlautend; eintönend; gleichförmig’ (1790: Nszt.); egykedvű ’közönyös; változatlanul közömbös kedélyű | gleichgültig, gleichmütig’ (1829: NSz.)II  egyaránt A: 1372 u./ egÿarant (JókK. 86) J: ’azonos módon | gleichermaßen’ # | egyáltalában A: 1585 egy átallyában (Cal. 296) J: 1 1585 ’határozottan, egyenesen | mit Bestimmtheit’ (↑); 2 1593 ’teljesen, teljességgel; általában | völlig, ganz; im allgemeinen’ (MNy. 62: 102); 3 1763 ’tulajdonképpen | überhaupt’ # (NSz.); 4 [ ~általában nem] 1781 ’a legcsekélyebb mértékben sem | nicht im geringsten’ # (NSz.) | egyáltalán A: 1616 eggyáltalánfogua (NySz.) J: 1 [ ~általán nem] 1616 ’még egy kissé sem | nicht im geringsten’ # (↑); 2 1649 ’teljesen, teljességgel | geradezu’ (NSz.); 3 1780 ’tulajdonképpen | überhaupt’ (Nszt.)III  egyelőben † A: 1570 egy eleobe (SzT.); 1585 Egy eleóben (SzT.) J: 1 1570 ’először, kezdetben | anfangs’ (↑); 2 1585 ’sietve, nagy sebesen | eilends’ (SzT.); 3 1586 ’ideiglenes(en), előzetes(en) | vorläufig’ (SzT.) | egyelőször † A: 1570 egy Eleoszer (SzT.) J: 1 1570 ’kezdetben, eredetileg | anfänglich’ (↑); 2 1783 ’először, kezdetben | zuerst’ (SzT.) | egyelőre A: 1734 egj elŏre (SzT.) J: 1 1734 ’először, kezdetben | zuerst’ (↑); 2 1790 ’bizonytalanul rövid ideig, jelenleg még | vorläufig, bis auf weiteres’ # (NSz.); 3 1833 ’előre | (im) voraus’ (Kassai: Gyökerésző 2: 44) | Ilyenek még: egyelsőben ’először, kezdetben | zuerst’ (1639: SzT.); egyelsőben ’rögtön, azonnal | sofort’ (1653: SzT.)

Összetett szavak előtagja, azonos az →egy szóval. |  ⌂  Az 1. csoportban az előtag számnév, az utótagok az →ügy¹, a →szer¹, az ívás (< →ívik¹) és az öntet (→önt) -ú/-ű képzős származékai (vö. még →-szerű). Ezek a származékszók csak szószerkezetekben, ill. összetételekben adatolhatók. Az együgyű 2. jelentése metonímia; vö. lat. simplicitas ’egyszerűség; együgyűség’; ném. einfältig ’ostoba’, (R.) ’egyszerű’; stb. Az egyöntetű kialakulásában talán német hatás is szerepet játszhatott; vö. ném. aus einem Guß sein ’teljesen hasonló, egységes’, tkp. ’egy öntésből való’. – A 2. csoportban az előtagnak fok-, ill. módhatározói szerepe van; az utótagok: aránt (→iránt); általában, általán (→által). – A 3. csoportban az előtag fokhatározói szerepű; az utótagok: (R.) előben ’először is, elsőnek’ (vö. előbe ’előbb, korábban’  (1583: SzT.)); először (→elő¹), előre (→előtt).

☞ TESz. egyáltalában a., egyaránt a., egyelőre a., egyhangú a., egyívású a., egykedvű a., egyöntetű a., egyszerű a., együgyű a.; EWUng.→ által, elő¹, előtt, iránt, ívik¹, önt, szer², ügy²Nszt ↪egyáltalában; ↪egyáltalán; ↪egyaránt; ↪egyelőre; ↪egyelsőben; ↪egyhangú; ↪egyívású; ↪egykedvű; ↪egyöntetű; ↪egyszerű; ↪együgyű