diadém ∆ A: 1527 dyademaya (ÉrdyK. 493); 1648/ diadémot (Horváth M.: NEl.); 1804 diadéme (ItK. 15: 201) J: ’párta formájú drágaköves ékszer; a fejen körbefutó aranypánt 〈uralkodói jelvényként〉 | Kopfbinde; Stirnreif 〈als Herrscherabzeichen〉’
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. diadema ’ékköves fejdísz, diadém’; – vö. még ném., (au.) Diadem ’ua.’. A latinban a gör. διάδημα ’ua.’, tkp. ’az, amellyel a perzsa uralkodók turbánja körül van kötve’ átvétele. ≋ Megfelelői: ang. diadem; fr. diadème; stb.: ’ékköves fejdísz, diadém’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.