dér A: 1234/ ? Dera [sz.] [szn.] (VárReg. 132.); 1291 veres deres [sz.] [szn.] (OklSz. vörös-deres a.); 1405 k. der (SchlSzj. 88.); 1416 u./¹ dère (BécsiK. 132); 1585 k. dér (Gl.) J: 1 1291 ’finom jégkristályok alakjában lecsapódó pára | Reif’ # (↑); 2 1405 k. ’fagy; derült idő | Frost; klares Wetter im Winter’ (↑) Sz: deres 1291 [szn.] ’őszes hajú, szakállú | grauhaarig, graubärtig’ (↑); 1577 ’fagyos, dérrel lepett | bereift’ (KolGl.); 1591 ’szürkés szőrű 〈ló〉 | eisgrau 〈Pferd〉’ (SzT.); 1697 ’szürke ló | Grauschimmel’ (Radvánszky: Csal. 3: 359) | deresedik 1786 Dereſedni [sz.] ’őszül | ergrauen’ (MNy. 70: 96)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2. jelentés metonímia. A deres származék leginkább lovakkal kapcsolatban használatos.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ deres, vas-¹

deres ∆ A: 1743 Deresben (MNy. 70: 96) J: ’olyan pad, amelyre a botozásra ítélt személyt a büntetés végrehajtásakor ráfektetik | Prügelbank’

Jelentéselkülönülés. |  ⌂  A deres ’szürkés szőrű ló’ (→dér) szóból keletkezett. Tréfás-gúnyos szóhasználatban keletkezhetett. A jelentésfejlődéshez vö. →bak, →boksa; vö. még fr. cavalletto; ol. chevalet: ’állvány, festőállvány’, tkp. ’lovacska’.  ⊚  Csupán történettudományi és történeti tárgyú művekben használatos.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) dereš; szlk. dereš; stb.: ’deres’.

☞ MNy. 9: 241; TESz.; EWUng.→ dér