csont A: 1138/ ? Sunthei [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1274 Chunta [sz.] [hn.] (Szentpétery: KritJ. 2/2–3: 87); 1303/ ? Chanta [sz.] [hn.] (FNESz. Csantavér a.); 1391 Chonth [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ւontokrol (BécsiK. 249) J: 1 1138/ ? ’a gerincesek szilárd vázának eleme | Knochen’ # (↑), 1274 ’ua.’ (↑); 2 [rossz~, öreg ~ stb.] 1937 ’ember, fickó 〈tréfás〉 | Mensch, Kerl 〈scherzhaft〉’ (Sauvageot: MFrSz.) Sz: csontos 1334 Chuntus [szn.] (MonStrig. 3: 242) | csontosodik 1786 tsontosodó [sz.] (Nszt.) | csontozat 1832 csontozatjában (NSz.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból, a megfelelések azonban vitatottak. | 1  ⌂  A tőhöz vö. →csomó. Ebben az esetben magyar képzéssel lehet számolni; a végződés -t denominális névszóképző, vö. →evet, →nyest stb. A jelentésváltozáshoz vö. ném. Knoten ’csomó’ : Knochen ’csont’. 2  ≡  Lapp  (R.) čutta ’bokacsont’, (L.) tjuhttā ’boka; ugrócsont’ [fgr. *ćutte ’bokacsont’].  ⌂  A másodlagos n szervetlen járulékhanghoz vö. →csüng, →ránt² stb. A ’boka’ > ’csont’ jelentésfejlődéséhez vö. finn kontti ’combcsont’ : észt kont ’csont’; ném. Knöchel ’boka’ : Knochen ’csont’ stb. ▣  ⌂  Egyik magyarázat sem különösebben meggyőző. A 2. esetében gyengítő tényező, hogy a szót csak két, egymással távoli rokonságban álló nyelvből ismerjük.  ⚠  Szláv származtatása kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: szln. čonta ’csont’; rom.  (N.) ciont ’ua.’.

☞ FUF. 11: 196; TESz.; NyK. 69: 167; MNy. 81: 219; UEW. 38, 45; EWUng.→ csomó, elefántcsonttorony, kulcscsont, sípcsontUN UEW. № 81; UEW. № 67