csecs A: 1224/ ? Chechtow [hn.] (MonStrig. 1: 247); 1405 k. chech (SchlSzj. 377.); 1481 e. ʒíſce [□] (MNy. 85: 7); 1533 Czoͤoͤcz (Murm. 736.); 1538 chÿchek (Pesti: Nomenclatura F1); 1559 ceczik (NySz.); 1595 Chechè [□] (Ver. 118.); 1805 csëcs (NSz.); 1836 Csücs (Kunoss: Szóf.); 1863 Czeczczopó (Kriza [szerk.] Vadr. 495) J: 1 1405 k. ’női emlő | weibliche Brust’ (SchlSzj. 378.); 2 1405 k. ’tőgy; állati emlő | Euter; Zitze’ (↑); 3 1589 ’korsó előrenyúló kifolyója; a korsó fülén levő, mellbimbó formájú dudor, amelyen keresztül inni lehet a korsóból | Schnabel; Warze eines Kruges’ (SzT. csecses a.) Sz: csecses 1585 Tsetsoͤs (Cal. 633) | csecserészik 1640 csecserészték [✐] ’nőt megfogdos 〈a mellén〉 | eine Frau betasten’ (SzT.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Feltehetőleg a szopás hangjának utánzására. A szó végi -e-s változat valószínűleg az E/3. személyű birtokos személyjel elhalványodásával keletkezett; alaktanához vö. →epe, →vese stb.  ≋  Hasonló szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatóak: vog.  (T.) ćüćü· ’tej ‹a gyermeknyelvben›’; cser.  (KH.) cə·zə ’mellbimbó, anyamell’; lp.  (norv.) čiǯˈǯe ’ua.’; stb. Genetikai összefüggés azonban nem igazolható, mivel hasonló szóalakok más nyelvekben is kimutathatóak; ehhez vö. →cici.  ⊚  A szó ma durva, ill. nyelvjárási kifejezésnek számít.

☞ FUF. 11: 189; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ csecsemő