cink A: 1777–1783 zink (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 19); 1784 tzink (Szőkefalvi Nagy: KémEl.) J: ’kékesfehér, kristályos szerkezetű fém | Zink’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Zink ’cink’ [< ném. Zinke ’cakk(ozás), fog(azás), kiálló hegy’, az elpárologtatott és lecsapódó cink alakja alapján]. ≋ Megfelelői: ang. zinc; fr. zinc; le. cynk; stb.: ’ua.’. Vö. még lat. (ú.) zincum ’ua.’. ∼ A fém más megnevezése: horgany ’ua.’ (1829: Szőkefalvi Nagy: KémEl. 20); ez tudatos szóalkotással keletkezett nyelvújítási származékszó a →horog tőváltozatából -any névszóképzővel (vö. →alany, →higany stb.). A magyar szó megalkotásában feltehetőleg a fém német megnevezési szemlélete (↑) is szerepet játszott.
☞ EtSz.; TESz. horgany a. is; EWUng.