cement¹ † A: 1550 k. czementoles [sz.]; chÿement porral (Századok 11: 229) J: 1 1550 k. ’a fémek 〈főleg arany〉 tisztításához, finomításához használt por | Pulver zur Läuterung der Metalle 〈haupts. Gold〉’ (↑); 2 1600 k. ’aranytisztító műhely | Werkstatt für Goldreinigung’ (BrassSzt. aurificina a.) Sz: cementel 1550 k. [sz.] ’tisztít, finomít 〈aranyat〉 | reinigen, läutern 〈von Gold〉’ (↑)

Jövevényszó, valószínűleg az olaszból, esetleg német közvetítéssel is. |  ≡  Ol.  (tr.), (v.-ven.) zemènto ’fémfinomító por’; – vö. még ném.  (kfn.) cêment ’ua.’. Az olaszban a lat. caementum ’terméskő’, (k.) ’mészhabarcs’.  ⌂  A 2. jelentés metonímia.

☞ EtSz.; TESz. cement a.; EWUng.→ cement², cementíroz, csízió

cement² A: 1778 cement (KözlSz. 29/2: 83); 1787 czémentet (Nszt. cement a.); 1838 czimenttel (NSz.) J: 1 1778 ’habarcs; vakolat | Mörtel; Bewurf’ (↑); 2 1838 ? ’szürke, porszerű építési kötőanyag | Zement’ # (Tzs.), 1865 ’ua.’ (Babos: KözhSzt.); 3 1915 ’fogcement | Zement für Zahnfüllungen’ (MNy. 11: 168) Sz: cementez 1790 cémentezi (Nszt.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Zement ’egy fajta építőanyag, kötőanyag; fogcement’, (R.) ziment ’egy fajta építőanyag; habarcs’ [< fr.  (ófr.) ciment ’ua.’; vö. →cement¹].  ≋  Megfelelői: szbhv. cement; cseh cement; stb.: ’cement’.

☞ EtSz.; TESz. cement a.; EWUng.→ cement¹