burok [4] A: 1332/ ? Borok [hn.]; Burok [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 763); 1395 k. ? bibor bereth [ɔ: berech] (BesztSzj. 591.); 1405 k. biborburuc (SchlSzj. 2128.); 1456 k. Burogban [k-b] (SermDom. 1: 233); 1547/ buͤrkoſtoͤl [ɔ: buͤrkoͤſtoͤl] (HoffgreffÉn. Hh1b.); 1653 burekia, burikat (MNy. 75: 255) J: 1 1395 k. ? ’vmit körülvevő, vminek a felületét beborító réteg; tok | Hülle; Kapsel’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1542–1549 ’magzatburok | Fruchtblase’ (RMKT. 2: 210); 3 1560 k. ’sűrű lomb | dichtes Laub’ (GyöngySzt. 671.) Sz: burkol 1784 burkol ’összeköt(öz) | zusammenbinden’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1807 ’bebugyolál, becsomagol | einwickeln’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1958 ’(tréfás kifejezéssel:) eszik | essen’ (NSz.) | burkolat 1792 Burkolat (Baróti Szabó: KisdedSz.) | burkolódzik 1824 burkolódzva [sz.] (HasznMul. 1824/11: 106); 1834 burkolódzni [sz.] (NSz.)

Származékszó egy török eredetű tőből. |  ⌂  A szótő a →borít szócsaládjával azonos. Végződése -k névszóképző.  ≂  Tisztázatlan eredetű: (R.) borék ’tartó, tok’  (1787: MFl.); lehetséges, hogy ez a boríték ’boríték, tok’ (→borít) szóösszerántásával keletkezett a nyelvújítás korában.

☞ EtSz. borít a.; TESz.; EWUng.→ borít