borotva A: 1332/ Berethua [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 759); 1398 Borothua [szn.] (MNy. 63: 365); 1416 u./¹ megborotualuan [sz.] (BécsiK. 112); 1519 k. Borthwakkal (DebrK. 549); 1533 Bredua (Murm. 1872.); 1577 k. Bretwawalis (OrvK. 122.); 1590 k. barotuálkoz [sz.] (NySz. bërëtva a.); 1862 bėrėtva (CzF.); nyj. borota (MTsz.); börötfa (ÚMTsz.) J: ’〈emberi szőrzet levágása használt〉 éles pengéjű szerszám | Rasiermesser’ # Sz: borotvál 1416 u./¹ [sz.] (↑) | borotvás 1468 Borotwas [szn.] (OklSz.) | borotválkozik 1519 borothvalkozyanak megh (JordK. 778)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. britva ’borotva(kés)’; szbhv. britva ’ua.; zsebkés’; szlk. britva ’borotva(kés)’; or. бpитвa ’ua.’; stb. [< szláv *bri- ’nyír, metsz’].  ⌂  A borotva alak és a bërëtva változat valószínűleg párhuzamosan keletkezett a mássalhangzó-torlódás feloldása során.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 105; NyK. 66: 62; TESz.; EWUng.→ frivol