blanketta A: 1845 blanquett-ek (PestiH. 1845. okt. 28.: 284); 1880 blankétát (NSz.); 1889 blankettát (NSz.); nyj. blankëtta (EtSz.) J: 1 1845 ’űrlap | Blankett’ (Nszt.); 2 1865 ’aláírás 〈meghatalmazásként〉 | Unterschrift 〈als Ermächtigung〉’ (Babos: KözhSzt.); 3 1880 ’nyugta | Quittung’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Blankett, (R.) blankette, (au.) Blankette: ’űrlap, adatlap, nyomtatvány ‹eredetileg: aláírással ellátott, egyébként üres papír›’ [< ném. blank ’üres, tiszta, kitöltetlen’; a főnévi alak franciás szóvéggel keletkezett]. ≋ Megfelelői: szbhv. blanket; cseh blanket; stb.: ’űrlap’. ⌂ A szóvégi a hanghelyettesítés eredménye; vö. →cérna, →kályha stb.