szócikk megosztása

belég A: 1863 belég-ek (Nszt.) J: 1 1863 ’elismervény, átvételi bizonylat; melléklet | Beilage zu offiziellen Schriften; Quittung’ (↑); 2 1959 ’〈filológiai munkában:〉 adat, bizonyíték | Angabe 〈in der Philologie〉’ (ÉrtSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Beleg ’tárgyi bizonyíték; igazolható adat’ [< ném. belegen ’bizonyítékkal igazol’].

☞ Kobilarov–Götze: DtLw.; EWUng.→ láger