banális A: 1846 banalis (Nszt.); 1857/ banális (NSz.) J: ’elcsépelt, elkoptatott, közhelyes | banal’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. banal; ang. banal; fr. banal; stb.: ’banális’. A francia nyelvből terjedt el [< fr. (R.) banal ’hűbérúri; vmely törvénykezési terület, falu lakosainak közös használatában álló’ < fr. (ófr.) ban ’kényszerítő hatalom; bírósági kerület’]. Vö. még lat. (k.) bannalis ’egy adott bírósági kerülethez tartozó’ ⇒⌂ A magyarba német és francia közvetítéssel került át; a szóvég a magyarban történt latinosítás eredménye.
☞ TESz.; EWUng.