bűn A: 1135/ Bÿn [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 12. sz. vége/ bunet (HB.); 13. sz. eleje/ býnut (KT.); 13. sz. közepe/ byuntelen [sz.] (ÓMS.); 1512 k. boͤnet (WeszprK. 82) J: 1 12. sz. vége/ ’vétek | Sünde’ # (↑); 2 1582 ’törvényszegés | Gesetzesbruch’ # (NySz.); 3 1583 ’hiba, tévedés | Fehler, Mangel’ (SzT.) Sz: bűnös 13. sz. eleje/ binuſuc ‹fn› (KTSz.) | bűntelen 13. sz. közepe/ (↑) | bűnhet 1416 u./¹ bu̇nho̗to̗ [sz.] ’bűnt követ el, vétkezik, hibázik | sünden’ (BécsiK. 230) | bűnhődik 1416 u./¹ ’bűnt követ el, vétkezik, hibázik | sünden’ (BécsiK. 198) | büntet 1416 u./² bu̇nteticuala (MünchK. 52vb) | bűnhendik 1416 u./² ’bűnbe visz, bűnre csábít | versündigen’ (MünchK. 52vb) | bűnözik 1508 bvͤnzenek (DöbrK. 252) | büntetés 16. sz. u. büntetéssel (TörtTár 1908: 82)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A korábbi hangalak a b͜͜͜iün lehetett.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 121; MNy. 77: 86; Bárczi: HBEl. 161; EWUng.→ bűnbak