büdös A: 1135/ Budes [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ ? Budíſa [sz.] [szn.]; Budus [szn.] (MNy. 32: 56, 132); 1271/ Byduskut [hn.] (FNESz.); 1342 Bydistou [hn.] (ZichyOkm. 2: 35); 1416 u./¹ bu̇do̗ſo̗c (BécsiK. 112); 1419 Bewdeskwt [hn.] (OklSz.); 1533 buͤduͤſſege [sz.] (Murm. 983.); nyj. mëgbigyësëdik [sz.] (MTsz.); büdess (Nyatl.) J: ‹mn› 1 1135/ ? ’erős szagú; rossz szagú, bűzös | stark riechend; stinkend’ # (↑), 1271/ ’ua.’ (↑); 2 1535 ’visszataszító | abstoßend’ (Ozorai: Vit. A5b); 3 1873 ’kellemetlen, aggasztó 〈dolog, helyzet〉 | unangenehm; beängstigend 〈Angelegenheit, Situation〉’ (Nyr. 2: 39) | ‹fn› 1 1647 ’kifutó hely egy labdajátékban | Auslauf in einem Ballspiel’ (MNy. 7: 321); 2 1647 ’börtön | Gefängnis’ (MNy. 7: 321) Sz: büdösít 1604 Büdoſitoͤm (Szenczi Molnár: Dict. Inodóro a.) | büdösödik 1767 Büdösödni [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.)
Származékszó. | ⌂ A →bűz-ből jött létre -s melléknévképzővel. A z ~ d váltakozáshoz vö. →íz¹ és →édes, (N.) vides (→víz). A büdös tulajdonképpen a bűzös ’bűzlő’ (→bűz) változata. A melléknévi jelentések az eredeti melléknévi 1. jelentésből metaforikusan keletkeztek. A főnévi jelentések a tréfás nyelvhasználatban jöttek létre.