bárány A: 1206/ barancuth [hn.] (OklSz.); 1372 u./ baran (JókK. 148); 1508 barań (DöbrK. 242) J: 1 1206/ ’fiatal juh | Lamm’ # (↑); 2 1523 ’bárányprém | Lammpelz’ (OklSz. bárány-suba a.) Sz: bárányos 1399 Baranus [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 126) | bárányka 1600 k. Baranka (BrassSzt.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szbhv. (R.) baran, (Kaj) boran; cseh beran; or. баран; stb.: ’kos’ [valószínűleg állathívószóból keletkezett; vö. or. барбар, бырбыр ’‹juhok hívószava›’]. ⌂ A 2. jelentés metonimikusan keletkezett; vö. még báránybőr ’bárány prémmé kikészített gyapjas bőre’ (1522: OklSz.). ∼ A bari ’‹bárányhívogató szó›’ (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 254), ’bárányka’ (1838: Tzs.) szórövidülés a bárány szóból -i kicsinyítő képzővel; vö. cigi (→cigaretta), csoki (→csokoládé) stb.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 79; MNy. 51: 480; TESz. bari a. is; EWUng.→ bárnyhimlő, barka, birka