asszony A: 1150 Ahchyn [hn.] (PRT. 1: 600); 12. sz. vége/ achſcın (HB.); 1177/ Ascen nepe [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 131); 1192/ Asonuasara [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 353); [1237–1240] Asscun [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 579); [1237–1240] Ohzynfolua [hn.] (PRT. 1: 776); 1268/ Oxunteluke [hn.] (OklSz.); 1284 Azunsagzeuleus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 532); 1367 Azonfalua [hn.] (OklSz.); 1372 u./ azonnÿhoʒ (JókK. 122); 1456 k. aʒanialath [sz.] (SermDom. 2: 255); 1536 aʒyõ (EtSz.) J: 1 1150 ? ’királyasszony; úrnő | Königin; Herrin’ (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 13. sz. eleje/ ’nő | Frau’ # (KTSz.); 3 1515 ’férjes nő | verheiratete Frau’ # (LevT. 2: 1); 4 1525 ’kisasszony | Fräulein’ (OklSz.) Sz: asszonyság 1284 [hn.] (↑) | asszonyi 1456 k. (↑) | asszonyiság 1779/ Asszonyiságot ’női nem | weibliches Geschlecht’ (Nszt.); 1835 ’asszonyi jelleg | Fraulichkeit’ (Tzs. Weiblichkeit a.)

Alán jövevényszó. |  ≡  Vö. osz.  (K.) χsīn, œχsīn ’úrnő, fejedelemasszony’ [< alán *χšaiϑnī- ’tisztelt, magas rangú’].  ⌂  A szó az alánok és magyarok között a honfoglalás előtt fennálló szorosabb kapcsolatokra utalhat. Ezek emlékét őrizheti a korai magyar mondakörből ismert eredetmonda is. Az eredeti jelentés a kisasszony ’fiatal úrnő’ (1504 k.: NySz. 1: 131) összetételben maradt fenn. A méltóságot, rangot jelölő szavak társadalmi értékvesztéséhez vö. →kend, →ténsúr stb.

☞ Munkácsi: ÁKE.; EtSz.; Sköld: OssLw. 17; TESz.; MSFOu. 151: 253; Ligeti: TörK. 164; EWUng.→ gyertyaszentelő, kis-, menyasszony, nagy-¹, nyoszolyó, ténsúr