aroma A: 1416 u./¹ aꝛōmatackal (BécsiK. 52); 1508 aromanak (MNy. 67: 485); 1700 áromákat (NSz.); 1892 Áróma (Kovács Gy.: LatEl. 48) J: 1 1416 u./¹ ’fűszer | Gewürz’ (↑); 2 1807/ ’zamat; illat | Wohlgeschmack, Aroma’ (Nszt.); 3 1879 ’aromaanyag | Aromastoff’ # (MagyLex. 1: 524)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aroma, aromata [többes szám] ’fűszer’, (h.) aroma ’ua.; illatos növény; finom illat; (gyógy)kenőcs’ [< gör. ἄρωμα ’fűszer’]. ≋ Megfelelői: ném. Aroma; fr. arome; stb.: ’aroma’. ⌂ A legkorábbi változat a latin többes számú alak átvétele. A szó ma leginkább a 2. jelentésben él.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.