arab A: 1571 Arabokat (MNy. 74: 508); 1577 k. Arabſok (OrvK. 609); 1797 Arabus (Nszt.); 1805 árabsoknál (NSz.); 1808 Arabszból (Nszt.); 1821 árábs (NSz.) J: ‹fn› 1571 ’arab ember | Araber’ # (↑) | ‹mn› 1800 ’az arabokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | arabisch’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Arabes [többes szám], Arabi [többes szám], Arabs ’arab ember’, Arabus ’ua.; arab ‹mn›’ [< gör. ̓Άραβες [többes szám], ̓Άραψ ’arab ember’]. Forrása az arab ʽarab [kollektívumként] ’arab, beduin ‹ember›’, eredetileg feltehetően ’nomád ember’. ≋ Megfelelői: ném. Araber; ang. Arab; fr. Arabe; stb.: ’arab ember’. ⌂ Az arab alakhoz vö. →dák, →dán stb. Vö. még Arábia [hn.] (1512 k.: WeszprK. 9).
☞ EtSz. arabs a.; TESz.; EWUng.→ gumiarábikum