akar A: (†1109) [1295 k.] Akaiatia [ɔ: Akaratia] [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 379); 1372 u./ akarʒ (JókK. 6); 1536 akarok (Pesti: Fab. 40a) J: ’készül, (kész) vmit megtenni | wollen’ # Sz: akarat (†1109) [1295 k.] [hn.] ’(határozott) szándék | Wille, feste Absicht’ (↑); 1372 u./ akaratyaual (JókK. 4) | akaratos 1372 u./ akaratos ’önkéntes | freiwillig’ (JókK. 58); 1535 k. ’erőszakos | gewaltsam’ (Zay: Lánd. 15) | akaratlan 1636 akaratlanságokbol [sz.] ’véletlen 〈cselekedet〉 | ungewollt 〈Handlung〉’ (Szily: NyÚSz.); 1834 ’döntésre képtelen 〈személy〉 | willenlos 〈Person〉’ (Nszt.) | akaratoskodik 1675 akaratoskodik ’szándékához makacsul ragaszkodik | eigensinnig auf etw. bestehen’ (NySz.) | akaró(d)zik 1831 akarózott ’hajlandó vmire | einen Hang zu etw haben’ (ItK. 4: 481) | akarnok 1891 akarnok ’stréber | Streber’ (Nszt.)

Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő talán ugor kori eredetű, és összefügghet az akad (→akaszt) tövével. Végződése feltehetőleg az -r gyakorító képző. A jelentésváltozáshoz vö. lat. nitor ’támaszkodik; előretolakodik; igyekszik’.  ⚠  Más ugor kori tővel való egyeztetése kevésbé valószínű.

☞ TESz.; StSl. 25: 28; Benkő: FiktI. 159; EWUng.→ akár, akaszt, készakarva, köz-