vagyon A: 1138/ ? Wagín [szn.] (MonStrig. 1: 95); 1570 Vagyonsága [sz.] (NySz.); 1590 vagyon (NySz.); 1769 vagyomokat (MNy. 8: 32); 1771 vagyamos [sz.] (NySz.); 1784 vagyony (Baróti Szabó: KisdedSz. 93) J: 1 1138/ ? ’a létező, meglevő, ami van | Vorhandenes’ (↑), 1570 ’ua.’ (↑); 2 1692 ’anyagi javak | Vermögen, Habe’ # (MonÍrók. 34: 202); 3 1777 ’vminek a tömege | Masse’ (NySz.); 4 1792 ’szellemi tulajdon, tehetség | Geistesgabe’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1795 ’lény | Wesen’ (NSz.) Sz: vagyonos 1708 vagyonos (MNy. 8: 32) | vagyontalan 1772 vagyontalansága [sz.] ’nem létező | nicht existierend’ (NSz.); 1808 Vagyonatlan ’szegény | mittellos’ (Sándor I.: Toldalék)

vagy² † A: 1138/ ? Wagís [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); 1138/ ? Mawag [szn.]; Mauog [szn.] (MonStrig. 1: 90, 89); 1416 u./¹ vagokat (BécsiK. 75) J: 1 1138/ ’ami, aki van, létező, meglevő | Vorhandenes’ (↑); 2 1138/ ? ’vagyon, birtok | Besitz, Vermögen’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑)

van² ∆ A: 1835 van (NSz.) J: 1 1835 ’a meglevő dolog | Vorhandenes’ (↑); 2 1855 ’létező, lény | Wesen’ (NSz.); 3 1886 ’vagyon | Vermögen’ (Nyr. 15: 355)

Különböző személyragos igék szófajváltása. |  ⌂  A vagyon szóból keletkezett (a →van¹ ige régi, E/3 személy, kijelető módú alakja + -n személyrag), vagy-ból (eredetileg a →van¹ E/3. személyű, kijelentő módú alakjából), ill. a →van¹ (E/3. személy, kijelentő mód) igékből; mindhárom igealak jelentése eszerint ’(ő) van’. A szófajváltás az ősmagyarban mehetett végbe; a szavak ezáltal igenévszóvá váltak. Hasonló fejlődéshez vö. csuv. pur ’van; gazdagság, bőség, jólét, készlet’; oszm. var ’van; vagyon’. – A szócsalád tagjainak eredeti jelentése az 1. jelentés, bár ez a vagy szóra későbbi korból nem adatolt.  ⚠  A magyarázat, miszerint a vagyon egy deverbális névszó lenne -n névszóképzővel a vagy igéből, kevésbé valószínű.

☞ TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 240, 242; MSFOu. 185: 62; TNyt. 1: 558; EWUng.→ van¹UN UEW. № 1160

van¹ A: 1138/ Mawag [szn.]; Mauog [szn.] (MonStrig. 1: 90, 89); 1164 numwog [szn.] (MNL (OL) Dl. 200615); 12. sz. vége uogmuc, uola (HB.); 13. sz. eleje/ wagun [□] (KTSz.); 13. sz. eleje/ wala, uog, uolna (KTSz.); 1372 u./ vadnak (JókK. 26); 1372 u./ vagÿon [□] (JókK. 6); 1456 k. vagan [□] (SermDom. 2: 470); 1456 k. vannak, voth (SermDom. 2: 454, 126); 1490 k. uain [? ɔ: uan] (ÁbelSzj. 214b); 1604 van (Szenczi Molnár: Dict. Gázeus a.); 1645 Vagynak (CorpGr. 313); nyj. ólt (MTsz.); ult (ÚMTsz.); vajan [□] (ÚMTsz.); vaon, von [□] (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’létezik, vhol található | sein, sich befinden’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 12. sz. vége/ ’〈igei-névszói állítmány igei részeként〉 | 〈als Kopula〉’ # (↑); 3 [vala, volt, volna] 12. sz. vége/ ’〈összetett igealak részeként〉 | 〈als Hilfsverb zusammengesetzter Verbformen〉’ # (HB.); 4 [vkinek ~] 1372 u./ ’vki bír, a tulajdona | haben’ # (JókK. 14) Sz: volta 1372 u./ yelenuoltam ’lét(ezés), jelenvalóság | Sein, Wesen’ (JókK. 37)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) āl- ’lesz, van’; osztj.  (V.) wǎl- ’él, van, lakik’; zürj.  (Sz.) ve̬l- ’van; létezik’; votj.  (Sz.) vi̮l- ’van, létezik’; cser.  (KH.) ə̆la- ’van’; md.  (E.), (M.) uľe- ’ua.; lesz’; finn ole- ’van’ [fgr. *βole- ’van, lesz’].  ≋  Megfelelői: török bol-; mong. bol-: ’ua.’.  ⌂  A legrégibb magyar tőváltozat tartalmazott egy l hangot. A gy-hez vö. →hogy¹, →így stb. A van¹ korábbi vagyon változata tulajdonképpen egy, a deverbális -n névszóképzővel képzett származékszó, amely a még korábbi, feltehetően toldaléktalan igetőből keletkezett (vö. →vagyon). Ennek a változatnak az igei funkciója másodlagos keletkezésű, s összefügg a vagy alak E/2. személyének megszilárdulásával. A van (E/3.) viszonylag kései alakja elvonás a vannak (T/3.) igealakból, amely a régi vagynak, vadnak változatokból hasonulással keletkezett.  ⚠  Névmási tőből való keletkezése téves.

☞ Bárczi: SzófSz. val- a., vol- a., vagy- a.; TESz.; MSzFE.; Schlachter-Eml. 19; Benkő: ÁrpSzöv. 240; EWUng.→ avagy, -képpen, mi-, mi-, vagy¹, vagyon, vajon, valál, valóUN UEW. № 1160