tar¹ ∆ A: [1163–1173/] ? Thorsa [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 673); 1211 ? Tarsa [sz.] [szn.] (PRT. 10: 515); 1220/ ? Tord [sz.] [hn.] (VárReg. 21.); 1248 Tharkveley [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 313); 1528 tarkopaz (SzékK. 295) J: 1 [1163–1173/] ? ’kopasz | kahl’ (↑), 1248 ’ua.’ (↑); 2 1549/ ’kopaszra nyírt | kahlgeschoren’ (HoffgreffÉn. 12b); 3 1585 ’csonka | verstümmelt’ (Cal. 684) Sz: tarol 1426 Tarlo [sz.] [szn.] (OklSz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. Kāšγ. tāz ; ujg. taz ; tat. taz ; stb.: ’kopasz, tar’. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak (a köztörök z ~ csuv. r alapján) *tar; vö. →karó, →sárkány stb. – A tarol származékszó a folyamatos melléknévi igenévként értelmezett → tarló hatására keletkezhetett.
☞ MNy. 3: 360; Clauson: TED. 570; TESz.; EWUng.
tar² ∆ A: 1600 k. tarpecsenyét (Radvánszky: Szak. 14) J: ’vágómarha nyaki húsa, tarja | Nackenstück des Schlachtviehs’
tarja A: 1834 tarja (NSz.); 1874 torja (CzF.) J: 1 1834 ’vágómarha nyaki húsa, tarja | Nackenstück des Schlachtviehs’ # (↑); 2 1885 ’a marha gerince húsostul, hátszín | Lendenbraten’ (Nyr. 14: 279)
A szócsalád alapja, a tar² valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Finn turja ’a nyak hátsó része, tarkó’; észt turi ’nyak, tarkó, általában haj(tincs) v. szőr(zet) a fej hátsó részén’ [feltehetőleg fgr. *turɜ ’nyak, tarkó, a fej hátsó része’]. ⌂ A magyarázat gyengéje, hogy a szó főleg a távoli nyelvrokonságban mutatható ki.
A tarja ragszilárdulás. | ⌂ A szó a tar + -ja E/3. személyű, birtokos személyjel megszilárdult ragos alakulata; vö. orja (→or) stb.
☞ Bárczi: SzófSz. tarja a.; TESz. tarja a.; MSzFE. tarja a.; EWUng.→ tarkó, torokUN UEW. № 1081
tarka A: 950 k. ταρκατζο̑υ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 10); 1213/ Tarca [szn.] (VárReg. 166.); 1526 Tharkabarson (OklSz.) J: 1 1213/ ’több színű, foltos | bunt; scheckig’ # (↑); 2 1585 ’igen különféle, változatos | mannigfaltig’ # (Cal. 794); 3 [ ~barát, ~pap] 1832 ’cisztercita | Zisterzienser’ (Kreszn.); 4 1838 ’kétszínű 〈ember〉 | heuchlerisch, doppelzüngig’ (Tsz.) Sz: tarkáz 1628 tarkázzuc (NySz.) | tarkít 1770 tarkítja (MNy. 43: 308) | tarkállik 1787 tarkálnak (NSz.)
tarcsa † A: [1163–1173/] ? Thorsa [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 673); 1211 ? Tarsa [szn.] (PRT. 10: 515); 1300 ? Tarcha [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 10: 401); 1521 tarcha (OklSz.) J: ’tarka, több színű; foltos | bunt; scheckig’
tar³ × A: 1193 Tarýneu [hn.] (ÓMOlv. 59); 1395 k. tarpoʒthow (BesztSzj. 678., 679.) J: ’több színű, foltos, tarka | bunt; scheckig’
A szócsalád alapja, a tar³ valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. | ≡ A törökben vö. egyfelől: Kāšγ. tarγı̈l ’a hátán fekete-fehér csíkos állat’; kaz. tarγı̈l ’fekete foltos vörös ‹tehén›’, tarlan ’vörös, sárga v. fekete foltos fehér ‹ló›’; kirg. tarlan ’szürke’; stb.; másfelől: csuv. tur ’barna ‹ló›’. A kétszeres török képviselet megerősíti a származtatást. ⌂ A magyar szó a korábbi nyelvekben a ló szőrének színéül szolgált.
A tarcsa és tarka származékszavak. | ⌂ Ezek kicsinyítő képzős származékszavak; vö. →hóka, →vércse stb.
☞ MNy. 8: 303; NytudÉrt. 40: 279; Nyr. 98: 350; TESz.; EWUng.→ tarafara, tarkabarka