korán¹ A: 1787 Koránban (NSz.) J: ’a muszlim vallás szent könyve | Koran’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Koran; ang. Koran; fr. Coran; stb.: ’Korán’. Az arab qur’ān, (N.) qor’ān ’előadás, felolvasás’ [< arab qara'a ’előad, felolvas’]. szóra megy vissza; az arab névelős alakhoz vö. még →alkorán. Az arab névelő nélküli alak a francia és a német hatására terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a németből került át.  ∼  A (R.) kuran ’Korán’  (1621: Kakuk: ÉlOsm. 253) az oszm. kuran ’ua.’ külön átvétele.

☞ TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 253; EWUng.→ alkorán

korán² A: 1697 korán (NySz.); 1792 kóránn (Baróti Szabó: KisdedSz. Kora a.) J: ‹hsz› 1 1697 ’korai időpontban | früh 〈Adv.〉’ # (↑); 2 1748 ? ’a vártnál, kívántnál korábban | vorzeitig’ # (NySz.), 1761 ’ua.’ (NSz.); 3 1781 ’azelőtt, előbb | vorher’ (NSz.) | ‹mn› 1791/ ’korai | frühzeitig, früh’ (NSz.) – De vö. 1416 u./² idèie koꝛan ’jókor, a maga idejében | zur rechten Zeit’ (MünchK. 27va)

kora A: 1748 kora-forma (NySz.) J: ‹mn› 1 1748 ’idő előtti, a kelleténél korábbi | vorzeitig, verfrüht’ (↑); 2 1806 ’azelőtti, előbbi | vorherig, früher’ (NSz.); 3 1836 ’vmely időszak kezdetére eső, korai | früh’ (NSz.) | ‹hsz› 1787 ? ’korán | früh 〈Adv.〉’ (NySz.), 1824 ’ua.’ (NSz.) Sz: korai 1900 korai (NSz.)

A szócsalád alapja, a korán egy összetételi utótag önállósulásával jött létre. |  ⌂  Az idejekorán  (↑) összetételből alakult ki. Az →idő E/3. személyű -je birtokos személyjeles alakjából + a →kor E/3. személyű -a birtokos személyjeles és -n időhatározóragos alakjából. Az önállósulás egy fajta szófajváltást eredményez: a korán határozószó lesz. A kialakuláshoz az értelmezői szószerkezetek is hozzájárultak; vö. idején korán ’jókor, a maga idejében’  (1529 e.: VirgK. 3). A korán szó jelzői szerepben fejlődött határozószóból melléknévvé.

A kora tudatos elvonás eredménye. |  ⌂  A toldalékolt melléknévként értelmezett korán-ból alakult ki. Ma a korai származékszó gyakrabban fordul elő, mint a kora alapszó.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: koránt ’korai, korán’  (1650: NySz.), amely a korán-ból keletkezett -t helyhatározóraggal.

☞ NéprNytud. 5–6: 49; TESz.; TanMJ. 42; EWUng.→ idő, kor, korántsem