ős A: 1138/ ? Eſe [sz.] [szn.]; Euſe [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132, 203); 1138/ Iſedi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 1138/ vſu [szn.] (MNy. 32: 130); 1198 vſ [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 12. sz. vége/ iſemucut (HB.); 1211 Vus [szn.] (OklSzPótl.); 1395 k. eʒ (BesztSzj. 11.) J: 1 1138/ ? ’(távoli) előd | (Ur)ahne’ # (↑), 12. sz. vége/ ’ua.’ (↑); 2 1896 ’vmely tárgynak, szerkezetnek kezdetleges alakja, előzménye | Urform, Vorgänger eines Systems, einer Konstruktion usw.’ (NSz.) Sz: ősi 1522 Esÿ [szn.] (MNyTK. 86: 32) | ősiség 1798 ösiségét ’vminek ősi volta | Altertümlichkeit’ (NSz.); 1833 ’a nemesi földbirtok családi birtoklásának törvénye | Avitizität 〈Verfügungsbeschränkung für Adelsgüter〉’ (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (AK.), (P.) ǟś ’az anya apja’; cser.  (KH.) əzä ’az apa öccse; idősebb fiútestvér, báty’; ? md.  (M.) oćä ’idősebb fiútestvér, báty’, oću’nagy’; finn isä ’apa’, iso ’nagy; apácska’; lp.  (norv.) æč, æčče ’apa’; – jur. nīśe ’ua.’; szelk. ɛ̂s, as ’ua.’; stb. [uráli *ićä ’apa’ (’? nagy’)].  ⌂  A magyar szó magánhangzója eredetileg rövid lehetett, nyúlása hangsúlyos helyzetben következett be. A szó belseji *ć > m. s hangváltozáshoz vö. →hős, →les stb.

☞ MSFOu. 98: 137; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ déd-, isten, ős-UN UEW. № 140

ős-

I  ősfi † A: 1527 ewſſfy (ÉrdyK. 435) J: 1 1527 ’atyafi, rokon | Verwandter’ (↑); 2 1527 ’szerzetes | Mönch’ (ÉrdyK. 632); 3 1560/ ’örökös | Erbe 〈Person〉’ (OklSz.); 4 1708 ’vhol otthonos, vhová bejáratos személy | Hausgenosse’ (Pápai Páriz: Dict.)II  ősföld ∆ A: 1604 Eos feoldem (HOklSzj. 111) J: ’anyaország | Stammland’ | ősörökség ∆ A: 1724 oͤs-oͤroͤkségét (Nyr. 38: 224) J: ’ősi, örökölt vagyon | altherige Erbschaft’ | őstelek ∆ A: 1841 őstelek (Athenaeum 1841. szept. 30.: [1]); 1842 őstelek (NSz.) J: ’anyaország | Stammland’III  ősatya ∆ A: 1783 ös atyáknak (NSz.) J: ’ősapa, dédapa | Stammvater; Urgroßvater’ | ősapa A: 1787 ös-apjok (NSz.) J: ’ősatya, dédapa | Stammvater; Urgroßvater’ | ősanya A: 1789 ö́s Anyának (NSz.) J: ’ősmama; dédanya | Stammutter; Urgroßmutter’IV  őshaza A: 1787 ös hazájok (NSz.) J: ’vmely nép(csoport) eredeti v. első ismert lakóhelye | Urheimat’ # | őskor A: 1814 ö́s-kor (NSz.) J: 1 1814 ’ókor | Altertum’ (↑); 2 1833 ’a történelem legrégebbi korszaka | Urzeit’ # (Szily: NyÚSz.) | ősbemutató A: 1909 ősbemutatója (PécsiN. 1909. márc. 10.: 6); 1933 Ősbemutató (Msn. 2: 91) J: ’színdarab, film, zenemű legelső előadása | Uraufführung’ # | Ilyenek még: őslény ’ősvilági lény | Urwesen’ (1835: Tzs. Urwesen a.); ősember ’a történelmi idők emberénél biológialag alacsonyabb fejlődési fokon álló ember(típus) | Urmensch’ (1841: Athenaeum 1841. jún. 6.: 1061)V  ősnemes A: 1788 ös-nemességi [sz.] (NSz.) J: [jelzői értékben is] ’régi kiváltságú nemes személy | Uradeliger’ | őslakos A: 1793 ös lakos (NSz.) J: ’vmely földrész, ország, vidék legrégibb lakói közé tartozó személy | Ureinwohner’ #VI  őserdő A: 1833 őserdőkben (NSz.) J: ’természetes állapotban levő, nem hasznosított erdő | Urwald’ # | őstehetség A: 1847 őstehetségünk (NSz.) J: ’veleszületett, de ki nem művelt szellemi, művészi stb. tehetség | Urtalent’ # | őstermelés A: 1853 őstermelés (BpHírlap 1853. jan. 6.: [1]); 1880 őstermelésből (NSz.) J: ’a természet erőit szerves anyagok termelésére felhasználó, ill. a természeti javakat kitermelő termelési ágazatok (mezőgazdaság, bányászat stb.) | Urproduktion’ # | Ilyenek még: őserő ’ősi, természetes, romlatlan erő | Urkraft’ (1836/: NSz.); őstalaj ’régi, ősi talajréteg | Urboden’ (1846: BpHiradó 1846. jún. 5.: 384)VII  ősjogász ∆ A: 1876 ősjogászok (BorsszemJ. 1876. szept. 24.: 5) J: ’olyan joghallgató, aki a szükségesnél jóval hosszabb időn át végezte jogi tanulmányait | Person, die seit langem Jura studiert’ | ősdiák A: 1926 ősdiák (Élet 1926. márc. 7.: 100); 1962 ősdiák (NSz.) J: ’vizsgáival sorozatosan elmaradó, túlkoros egyetemi hallgató | Person, die seit langem studiert’

Összetételi előtag, azonos az →ős szóval. |  ⌂  Az 1., 2. csoport tagjai belső fejlődések. Az 1. csoportnál az előtag részben birtokos jelzős összetételek előtagja; a 2. csoportnál jelzői funkciója van, ’az ősi birtokhoz, az örökösödéshez tartozó’ jelentéssel. A 3–6. csoportok szavai német mintára alkotott tükörszavak, ill. analógiás képzések az alábbiak alapán: ném. Urvater ’ősapa’, Urheimat ’őshaza’, Urwald ’őserdő’ stb. A jelzői előtagnak itt az alábbi jelentései vannak: ’az eredetet, származást tekintve az első’ (3. csoport); ’első, ősi’ (4. csoport); ’vmilyen állapotot, helyzetet, jogot tekintve az első’ (5. csoport); ’természetes, primitív, veleszületett’ (6. csoport). A 7. csoportnál az előtag tréfás-pejoratív jelentésben áll, ellentétben az →öreg szó helyett. Az utótag a magyarban (a címszók kivételével): fi (→fiú), örökség (→örök), bemutató (< mutat; vö. →mut), lakos (→lak¹), termelés (< →terem¹), tehetség (→tesz), jogász (→jog).

☞ TESz.; EWUng.→ anya, apa, atya, be¹, diák, erdő, fiú, föld, haza¹, jog, kor, lak¹, mut, nemes, örök, ős, telek¹, terem¹, tesz