üzen A: 1372 u./ Meg yʒenuen [sz.] (JókK. 39); 1416 u./¹ megizènė (BécsiK. 54); 1493 k. wzenese [sz.] (FestK. 272–273); 1508 meg ózeni (DöbrK. 39); nyj. izënte, izzen (ÚMTsz.) J: ’közvetítő által közöl, tudat vmit | sagen lassen’ # Sz: üzenés 1493 k. ẏzeneese (FestK. 200) | üzenet 1493 k. wzeneteth (FestK. 298) | üzenget 1527 yzenghetween [sz.] (ÉrdyK. 333)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű; a szóvég -n mozzanatos képző lehetett. A szó eleji i-s változatok tűnnek eredetinek.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 15, 83; EWUng.