öltözik A: 1372 u./ elteʒet [sz.] (JókK. 14); 1372 u./ felewltewʒuen [sz.] (JókK. 59); 1490 k. ewlteznem [sz.] (MNy. 25: 90); 1517 be evltevzek [] (DomK. 261); 1529 e. fel wltwztek volna (VirgK. 36r); 1531 eteztettyuk [sz.] (ÉrsK. 283); 1560 k. őttőzteto [sz.] (GyöngySzt. 2032.) J: 1 1372 u./ ’ruhát, ruhadarabot magára vesz | sich kleiden’ # (JókK. 59); 2 [módhatározói bővítménnyel] 1456 k. ’vmely célnak v. ízlésnek megfelelő ruházatot hord | eine bestimmte Art Kleidung tragen’ # (SermDom. 2: 567); 3 [be~ik] 1524 ’belép vmely szerzetes- v. apácarendbe | in einen geistlichen Orden eintreten’ (MNy. 13: 124); 4 1575 ’öltözet, felöltözet | ankleiden’ (NySz.); 5 1608 ’vmilyen jellegzetes vonást, tulajdonságot vesz fel | einen charakteristischen Zug, eine Eigenschaft annehmen’ (NySz.); 6 [vminek ~ik] 1867 ’vmely állapotra, foglalkozásra stb. jellemző öltözetet jelmezként v. álruhaként magára vesz | sich verkleiden’ (CzF.) Sz: öltöző 1410 k. elteʒev haʒ ‹foly mn-i igenév› (MvS.); 1495 e. ’öltözet, burkolat | Kleidung, Hülle’ (GuaryK. 116); 1864 ’az a hely, ahol öltöznek | Ankleideraum’ (NSz.) | öltözet 1416 u./¹ o̗lto̗zètėkꝛè (BécsiK. 52) | öltözködik 1723 feloͤltoͤzkoͤdve [sz.] (Nyr. 38: 394) | öltözék 1835 öltözeket (Rajzolatok 1835. okt. 3.: 168); 1843 Öltözék (Szily: NyÚSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →ölt ’felhúz, felvesz ‹ruhadarabot›’ szóból jött létre -z gyakorító képzővel. A 3. jelentéshez vö. beöltözik a szerzet ruhájába ’belép vmely szerzetes- v. apácarendbe’  (1517: DomK. 261). A 4. jelentés keletkezése a -z képző műveltető képzői funkcióváltásával magyarázható; vö. főz (→¹).

TESz.; EWUng. ölt