ár¹ ‹ige› ∆ A: 1193 ? aroud [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 58); 1266 ? Wisarahel [sz.] [hn.] (OklSz.); 1890 el-árja (Nyr. 19: 335) J: ’folyik, árad, (meg)duzzad | strömen, schwellen’

árad A: 13. sz. eleje/ aradatia [sz.] (KTSz.); 1416 u./¹ aꝛꝛada [sz.] (BécsiK. 72); 1833 Árjad [sz.] (Kassai: Gyökerésző 1: 187) J: 1 13. sz. eleje/ ’származik, ered | abstammen’ (↑); 2 13. sz. közepe/ ’folyik, árad, (meg)duzzad | strömen, schwellen’ # (↑) Sz: áradat 13. sz. eleje/ aradatia ’származás | Abstammung’ (KTSz.); 1416 u./¹ ’víz áradása | Flut’ (BécsiK. 310) | áradozik 1770/ áradozni [sz.] ’folyik | fließen’ (NSz.); 1788 u./ ’folyik, halad | sich ergießen’ (NSz.)

ár² ‹nsz› A: 1266 ? Wisarahel [sz.] [hn.] (OklSz.); 1348 ? Benkara [hn.] (OklSz.); 1395 k. ar víʒ (BesztSzj. 281.); 1508 aryaba (DöbrK. 79) J: ’áradat, víztömeg, dagály | Flut’

áraszt A: 1527 araztany [sz.] (ÉrdyK. 64) J: [főleg el~] ’eláraszt, elönt, elborít, kiárad, átterjed 〈elvont értelemben is〉 | überströmen 〈auch abstr.〉’ #

Az ár ige és névszó örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AK.), (P.), (Szo.) tūr ’tó’; osztj.  (V.) lar ’árterület’; osztj.  (DN.) tor ’tó’ [< ugor *ϑarɜ ’áradás következtében keletkezett tó’].  ⌂  A szó eredetileg igenévszói jellegű lehetett, de ez csak a magyarból mutatható ki. Az árad és az áraszt az ár igéből keletkezett gyakorító, ill. műveltető képzővel.

☞ FUF. 2: 256; TESz. ár² a.; Benkő: FiktI. 98; UEW. 843; EWUng.→ áramlik, árvíz, eregetUN UEW. № 28; UEW. № 1747

ár² A: 1395 k. ar (BesztSzj. 659.); 1533 Aar (Murm. 184., S5) J: ’lyukasztó szerszám | Ahle’ #

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Md.  (E.) uro, (M.) ura ’hosszú, nagy ár’; finn ora ’fúróféle szerszám’; lp.  (K.) vı̊ѳrre ’ár’ [< fgr. *ora ’ár’]. A finnugor alapnyevben valószínűleg ősárja jövevényszó; vö. óind ā́rā; nepáli āro; stb.: ’ua.’.

☞ Nyr. 62: 68; MSzFE. ár³ a.; TESz. ár³ a.; MSFOu. 151: 296; EWUng.UN UEW. № 676

ár³ A: 1836 are-nak (MNy. 69: 360); 1879 ár (MagyLex. 1: 383) J: ’száz négyzetméternek megfelelő területmérték | Ar 〈Flächenmaß〉’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Ar; ang. are; fr. are; stb.: ’ár ‹földterületi mérték›’. Az európai nyelvekben a francia terjesztette el [a lat. area ’tér; telek; terület ‹a geometriában›’ alapján].  ⇒⌂  A magyarba a francia közvetítette.

☞ TESz. ár⁴ a.; EWUng.→ hektár

áru A: 1138/ ? Aruhdí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); [1237–1240] Arussod [sz.] [szn.] (PRT. 1: 774); 1350 Ruhhaarrus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ aroual (BécsiK. 112) J: 1 1138/ ? ’termék, árucikk | Ware’ # (↑), [1237–1240] ’ua.’ (↑); 2 1568 ’(meg)tárgyalás | Verhandeln’ (SzT.) Sz: árus [1237–1240] Arussod [sz.] [szn.] (PRT. 1: 774); 1495 Wazonaros (Neumann: Registrum 1485.) | árulat 1315 k. arulatia ’vkinek az elárulása | Verrat’ (GyS.) | árul 1372 u./ ſarwldel ’elárusít’ (JókK. 6); 1372 u./ ’beárul, felad vkit | verkaufen; verraten’ (JókK. 154) | áruló 1416 u./² arolocnac ‹mn› ’kereskedő | Verkäufer; Verräter’ (MünchK. 26va); 1416 u./² arolocat ‹fn› ’kereskedő; vmilyen ügyet eláruló személy | Verkäufer; Verräter’ (MünchK. 26va); 1416 u./² arolo ‹fn› ’vkit, vmit eláruló személy | Verkäufer; Verräter’ (MünchK. 51va) | árulkodik 1708 Árúlkodás [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) | árusít 1808 Árosítani [sz.] (Sándor I.: Toldalék)

ár⁴ A: 1211 ? Arud [sz.] [szn.] (PRT. 10: 515); 1372 u./ arwÿuak [sz.] (JókK. 7) J: 1 1211/ ? ’ellenérték | Preis’ # (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’érték | Wert’ (↑) Sz: árú [csak szókapcsolatokban] 1372 u./ (↑)

A szócsalád alapja, az ár⁴ örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Lu.) artal- ’kiszámol, kiszámít, (fel)becsül’; md.  (E.) aŕće-, (M.) aŕśe- ’gondol’; finn arvo ’érték; sejtés, feltételezés’, arvaa- ’kitalál, sejt, vél; kiszámol’ [fgr. *arβa v. *arγa: ’ár, érték’].  ⌂  A zürjén és a mordvin szavakkal való kapcsolat bizonytalan, mivel ezekben a t, ill. a ć és ś a tő része is lehet: ezek a hangok ugyanis nem megfelelői a β-nak és a γ-nak. A szó a finnugor alapnyelvben valószínűleg ősiráni jövevényszó; vö. av. arəǰa- ’értékes, becses’; osz. arγ ’ár, érték’ stb. Az árú ’egy bizonyos v. adott áron levő’ az ár⁴ származéka -ú melléknévképzővel.

Az áru származékszó. |  ⌂  Feltehetőleg az -u névszóképzővel jött létre; a jelentésekhez vö. litv. prekė̃ ’ár; vásárlás, vétel’ ~ litv. prekė ’áru’. Az árul származék másodlagos elvont jelentése a ’pénzért az ellenség kezére ad’ jelentésen keresztül érthető.

☞ TESz. ár¹ a.; MSFOu. 151: 251; UEW. 17; IUSprK. 44; EWUng.→ árfolyam, árverés, textilUN UEW. № 26