áll¹ A: 13. sz. eleje/ allata [sz.] (KTSz.); 1260/ Zwestalasa [sz.] [hn.] (OklSz.); 1261/ Kukenusallo [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ aluala (JókK. 14) J: 1 13. sz. eleje/ ’egy helyben álldogál; vki vmilyen helyzetben van | stehen; sich in einer Lage befinden’ # (↑); 2 1261/ ’nem halad | stillstehen’ # (↑); 3 1358 ’mered; magasodik | emporragen; sich erheben’ # (OklSz.); 4 1395 k. ’él; létezik | bestehen, existieren’ (BesztSzj. 921.); 5 1416 u./² ’érvényes, hitele van 〈szónak stb.〉 | gelten 〈Wort usw.〉’ # (MünchK. 23vb); 6 1416 u./² ’kiáll vmit; elvisel vmit | aushalten; ertragen’ # (MünchK. 16va); 7 1456 k. ’vmilyen helyzetbe, állapotba kerül | in eine Lage, in einen Zustand kommen’ # (SermDom. 1: 212); 8 1527 ’függ vmitől | abhängen’ # (ÉrdyK. 122); 9 1527 ’összetevődik; megnyilvánul | sich zusammensetzen; sich offenbaren’ # (ÉrdyK. 567); 10 1533 ’eltart vmeddig; megmarad vmeddig | fortdauern; erhalten bleiben’ # (Murm. 1387.); 11 1559 ’ér vmit; kerül vmibe | wert sein; kosten’ (Székely I.: Krón. 90b) Sz: állat 13. sz. eleje/ ’(fel)állít, tesz vkit/vmit vhová | stellen’ (↑); 1618 ’állít, kijelent | behaupten’ (NySz.) | állás 1260/ [hn.] (↑); 1372 u./ allaſtokra ’hely(zet), helyszín, pozíció | Stelle, Position’ (JókK. 108); 1862 ’(illetékes) szerv, hatóság, hivatal | Dienststelle’ (CzF.) | állhatatos 1372 u./ alhatatoſſnak (JókK. 3) | állhatatosság 1372 u./ alhatattoſſagatt (JókK. 3) | állatta 1416 u./¹ allatta ‹hat-i igenév› (BécsiK. 152) | állhatatlan 1495 k. alhatatlanna (MNy. 6: 23) | álldogál 1592 áldogal (Cisio) | állít 1636 helyreállít ’beállít, elrendez vmit | stellen’ (Nyr. 40: 454); 1692 állittyák ’vél, megerősít, igazol | behaupten’ (MNy. 31: 43) | állomány 1784 államány (Nyr. 27: 488) | állvány 1792 tsont-állvány (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.) sulal- ’áll’; votj. (Sz.) si̮l- ’ua.; érvényes, kerül vmennyibe’; cser. (KH.) šalγ- ’áll’ [fgr. *salkɜ- ’áll’]. ⌂ A szó eleji magánhangzó a magyarban a fgr. *s szabályszerű megfelelése; vö. még →avik¹, →olvaszt stb. A szó belseji ll hasonulás eredménye, valószínűleg egy *lγ fokon keresztül; vö. →loll. A 4–11. jelentések a magyarban az eredeti 1–3. jelentések alapján jöttek létre; a 11. jelentés esetében a lat. constare ’nyugodtan áll; kerül vmennyibe’ az irányadó. Az állít származékszó ’állít, kijelent’ jelentése szóvegyüléssel jött létre az →alít ige és a áll¹ : állat szavakból. Az állomány és állvány szavak nyelvújítási alkotások. Az álltó ’álló’ származékszó elsőként az álltó helyében ’ua.’, tkp. ’álltában’ (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 170) szószerkezetben fordul elő; vö. még →fekszik, →ül¹.
☞ Paasonen: s-Laute 78; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ állag, állam, állandó, állapik, álláspont, állat, állítmány, állítólag, állomás, ellen-¹, őr-, szék-, útonállóUN UEW. № 872
áll² A: 1405 k. al (SchlSzj. 337.); 1536 alladat (Pesti: Fab. 63a) J: ’az arcnak a száj alatt levő, kerekded része | Kinn’ # Sz: állazó 1538 allaʒo ’〈lovaknál a kantár részeként〉 szájszíj; állszíj 〈sisakon〉 | Kinnkette’ (Pesti: Nomenclatura C2)
Örökség a finnugor korból, megfelelői azonban vitatottak. | 1 ≡ Vö. Osztj. (V.) ŏŋəl ’állkapocs’; votj. (Sz.) aŋles ’pofacsont, állkapocs’; cser. (KH.) oŋγǝ̑aš ’alsó állkapocs, áll’ [fgr. *oŋlɜ, *oŋɜ-lɜ ’állkapocs’]. ⌂ A magánhangzó hosszúsága a magyarban a nazális hangnak az előtte lévő egybeolvadásával magyarázható. Így ment végbe egy fgr. *ŋl > m. ll hasonulás. 2 ≡ Vö. Vog. (T.) okľć ’állkapocs’; md. (E.) ulo, (M.) ula ’áll’; lp. (norv.) oalol ’alsó állkapocs’ [fgr. *olɜ ’állkapocs’]. ⌂ Eszerint a magyarban egy hangzóközi kettőződés ment végbe.
☞ EtSz.; UngJb. 15: 589; MSzFE.; TESz.; NyK. 81: 355; EWUng.→ állkapca, állkapocsUN UEW. № 664; UEW. № 673